|
Fehér Annamária (Ancsi) naplója
ANCSI [34969 AL], gazdája Fehér Annamária (Ancsi)
2005. július 19.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/34969
|
2005. július 19.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
Ez a versike annak is lehet mondani legalábbis. Nagyon szép és valami megfogott benne. Volt hozzá egy kép is és nagyon is illet ahoz de most én nem tudok felrakni képet mert nincs datim sajna. Sebaj majd rakok máskor és újra alá írom ezt a verset.
De még annyit hozzá fűznék hogy az egyik kutyusom elvesztését jutatja eszembe. Egyébként is szerettem szívből a Bátor dalmimat. Hát amikor elvesztettem akkor jöttem rá hogy majdnem úgy szeretem mint a testvérem lenne. Mindent tudott rólam. Elmondhattam bármit neki. Éjjel mikor álmodok akkor mindíg vele lehetek. Sajnos most már csak az emléke él a szívembe.
Le is írom mért csak az emléke:
Nagyon meggyűlöltem a szomszédom mert ők mérgezték meg. És minél több idő telik el annál jobban nő a gyűlöletem iránta. Ha nem kezdtem volna regényt írni és nem írtam volna bele hogy őlném meg a szomszédom. Akkor tuti bediliztem volna. Azon vezettem le a dühömet. De abba sikerűlt kibeszélnem magamból a fájdalmat. Mert mindíg magamba szoktam tartani bármi bajom van. Sose szoktam nyávogni mert nem vagyok olyan nyávogós mint egyes lányok.
Nem hiába mondanak a barátnőim Párducnak. Olyan vagyok mint az a macska.
Nem látod nem hallod addig a percig amíg elnem kapta már a torkodat és többé nem ereszti. Én is ilyen vagyok. Csak nálam egy esélye van annak aki provokál. Hogy figyelmeztetem egyszer mikor már kezd ki hozni a sodromból. A másodikra már csapok szó szerint.
Így a szemét szomszédot is ahol tehetem kiakasztanám totál. Legalábbis ha tudnék menni simán a halálba ilyezdgetném éjjszakánként mikor mindenki aluszik. Nem hiába imádom a vámpírokat.
Most megyek hello mert már nem tudom mit írjak.
|
Problémás tartalom jelzése
|
