Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/99700
|
2005. július 25.
Voltál már veled úgy, hogy azt érezted körülötted minden, összeomlik? -szét esik a családod, -minden, ami eddig biztos volt most már nem az...nem tudod, miért van ez csak, azt hogy fáj...
Érezted már, úgy hogy csak rossz dolgok történek? Hiába akartad a dolgok napos oldalát nézni, nem tudtad, mert, nem volt...valami sosem hagyta hogy boldog légy....csak szenvedtél....
Volt már úgy hogy a gondok lassan már a sírba kergetek? de nem tudtad, mit tégy....Amikor a gondok miatt már álmatlanná váltak az éjszakáid, próbáltál elaludni de, nem tudtál, mert gyötrő gondolataid nem hagytak...így hát a sírásba menekültél....sírni, minek sírtál? Hisz úgysem segít.....
Volt már úgy hogy kiközösítettek és mindenki utált? Csak, mert más volt a véleményed vagy valamit rosszul csináltál....azok a hűvös tekintetek amik egykori pajtásaid szeméből áradtak, fájdalmat okoztak és nem tudtad már hogy hová tartozol....
Volt már úgy hogy senki sem vett komolyan?! Csak, azért mert még nagyon fiatal vagy, mintha neked nem lehetnének érzéseid vagy jogaid, folyton lekezelően bántak veled és nem tehettél ellene semmit...minden szó, amit mondtak neked a kegyetlen igazság volt, ami fájt és égetett....
Volt már úgy hogy rab voltál a saját otthonodban?! csak elnyomtak téged, hiába sírtál a kőszívűeket nem hatotta meg...szerettél volna rab lenni, de nem az otthonodba, hanem az Ő szívében....de ezt hiába akartad, mert Ő számodra elérhetetlen, mindenki azt mondja, add fel! semmi esélyed, nincs remény....és amikor erre gondolsz eszedbe, jut hogy egész eddigi életedben amit még alig éltél, de még is már eddig is, az alatt a pár év alatt csak elérhetetlen ábrándokat kergettél....féltél a magánytól ami végig a sarkadban volt.. te csak retegttél de a magány nem kímélt meg. Rád talált és elvégezte dolgát...komorrá és hüvőssé tett...
És mi van a barátaiddal? Volt már úgy hogy valakit ellöktél magadtól?! Csak, azért mert nem bíztál benne, az illető át lépte a határt, de nem adtál neki új lehetőséget, mert féltél, féltél, attól hogy esetleg csalódsz...de talán megpróbálhattad volna, most már mindegy...kár a múlton rágódni, azt mondom, nézz előre, hátha meglátod a fényt.....
Még valami a barátaidról. Miért van, az, hogy akit a legjobb barátodnak hiszel csak kinevet?! meg mondanád hogy most már elég ebből, tűnjön el a francba, de nem teszed meg nincs hozzá szíved és a magánytól is reszketsz... Történt már úgy hogy kezdtél az agyukra menni? Esetleg önző voltál velük és féltékeny rájuk...de nem szándékosan...még is bűntudatod volt. Hogy ha az egyik barátságod vége szakadt azért csak is te vagy a hibás! A szíved mélyén tudtad, hogy ők igaz barátaid és hogy szeretnek, de még is azt érezted a bőrödön, hogy csak zavarod és untatod őket. Meglehet tényleg úgy volt....próbáltad jóvátenni, de csak rosszabb lett. Megbántottad őket a ridegségeddel....úgy gondoltad igazságtalanok veled és nem értenek meg, néha pedig azt hogy ellened fordultak, már alig mertél hozzájuk szólni, de valójában próbáltak volna segíteni, de nem tudták mi van veled, hisz a viselkedésed nem volt túl barátságos...nem tudtad már kihez fordulj...senki sem értett meg vagy olyan is volt hogy akit barátodnak hittél azt nem érdekelte a gondjaid, nem érdekelte hogy bajban vagy, nem akart segíteni pedig tudott volna....egy ellenség vált belőle a számodra....végül rá jöttél hogy az lesz a legjobb ha nem használsz senkit lelki szemetesnek, jobb lesz ha a külvilág felé erősnek mutatod magad és nem mutatod ki a gyengéid....teljesen magadba fordulsz.....csak önmagadra számíthatsz
Amire ezekre rájössz csalódsz magadban, mennyi hülyeséget és meg gondolatlanságot tettél már idáig, pedig még csak az életed elején vagy....néha már utálod magad és a legszívesebben meghalni lenne kedved, mert úgy érzed senkinek sem hiányoznál és így lenne mindenkinek a legjobb...Csak elkeseredésedben mondasz ilyet vagy talán néha már komolyan gondolod, de tudod hogy szükséged van valamire vagy valakire, aki megtanítana arra hogy kell élni, napfényt hozna az életedbe.....rémálmaidban is ott van mindegyik gyötrő gondoltam...felriadsz és azt kiáltod: segítség!, de válasz az nem jön....azt gondolod minden hiába és kezded elveszíteni a fejed...
A Remény még is benned él....egy kis szikra, ami nem engedi hogy feladd! Valami benned tartja az életerőt és hiszel, abban hogy egy szép napon még te is lehetsz boldog....még ha már az is meg fordult a fejedben hogy talán az a végzeted hogy örökre boldogtalan légy...De az nem lehet! csak nem....megpróbálod rendbe szedni a nyavalyás életed, mert ha ezt így folytatod, érzed, hogy teljesen ki fogsz égni.
|
