|
röffencs naplója
rupreht [83617 AL], gazdája röffencs
2005. szeptember 11.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/83617
|
2005. szeptember 11.
Asszem elég rég írkáltam ide, de hát ez van. Épp zenét hallgatok és egy emberke gondolatainak elolvasása után, mit mondjak, még mindig a hatása alatt vagyok. Miért van az, hogy az olvasott, leírt szavak hatnak ránk? Miért érezzük öket, még ha nem is volt hasonló élményben részünk?
Szeretné/n/k segíteni neki, hogy jobban érezze magát, hogy lesz jobb, van jobb ember is, sőt vannak még NORMÁLIS emberek.
Miért nem találják meg egymást az egymáshoz illő emberek? Miért kell rosszindulatúnak, gonosznak lenni a másikkal szemben? Akkor is hiszem, hogy mindenkinek van párja ezen a sárkupacon.
Nem értem, ha valaki MERI leírni a gondolatait, érzéseit, miért nem figyelünk oda rá? Miért csak akkor figyelünk oda, (vagy még akkor sem) a másik emberre, ha már lelkileg összetört. De nem akkor sem, nem segítünk neki, hanem belerúgunk mégeccer, vagy telebeszéljük a fejét a haszontalan bölcselkedéseinkkel. Mire jó ez???
Miért van annyi rosszindulatú ember? Miért savanyúak? Miért nem magukkal és a párjukkal foglalkoznak? Miért csak akkor jön rá az ember, hogy fontos, értékes volt a társa, amikor már elromlott, eltört a dolog?
Miért múlnak el az érzések? és amik soha nem múlnak el, miért nem érzi azokat senki???
Asszem ezekre a kérdésekre csak újabb kérdéseket kapok magamtól.
Miért nem értik meg az emberek, hogy elmúlt valami? Miért felejtünk nehezen és miért felejtünk el bizonyos dolgokat?
Miért nincs jó kedvem? Miért nem adom fel a keresést? Miért nem jó egyedül és miért nem jó társaságban?
|
Problémás tartalom jelzése
|
