Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12666
|
2005.október 25...
Ahogy azt a cím is mutatja, október 25-e van. Több, mit egy hónapja írtam utoljára ide, amikor mentem Babához... Visszasírom azt az időt... Vagy... nem tudom... Befejezésképpen az előzőt leírom, hogy mit kapott tőlem: két koncijegyet a most szombaton tartandó Jamie-re, plusz egy könyvet (Gerlóczy Márton- Váróterem) és egy (szerintem édi) képeslapot. Az egészhez összesen nem szólt semmit, még annyit se, hogy köszi, jó, hogy gondoltál rám vagy valami. Semmit... Amikor rákérdeztem, hogy tetszik-e, akkor mondta, hogy igen... Szóval nem tudom mi van. Tegnap beszélgettünk egy nagyot MSN-en, mert mostanában nagyon furcsa (illetve lehet hogy már csak furcsa volt) velem. Múltkor is (most hétvégén) amikor taliztunk, burkoltan előadta, hogy ha ez állapot így nekem nem jó, akkor mi a faszért vagyunk még együtt. Szóóóval van egy yopár olyan dolog, amivel qrvára megbántott... De nem írom ide le, mert nem publikus... Akire tartozik, ő már úgyis tudja, tehát felesleges ezt végigolvasnia, ha egyáltalán belekezdett, akire meg nem tartozik, arr a naplóm se, szóval van egy tippem mit csinálj! Szóval tegnap jól átbeszéltük a dolgokat, és a vége az lett, hogy időt kért... (majdnem szakítás lett belőle...) Csak rajta múlt... Amikor eddig olyan volt, hogy valaki nálam időt kért, vagy én nála, abból sose lett semmi jó. Tominál már minden szarabb lett, és amikor meg Karesz kért időt anno... No comment! Az már eleve egy elbaszott ötlet volt, még az is, hogy belementem. Visszagondolva tök boldog voltam egy ideig, hogy van valakim. Most meg azért vagyok boldog, hogy még mindig magaménak tudhatom Babát, és remélem még egy yodarabig, és ha minden igaz, szóval igazat mondott, akkor szeret. :) Aminek nagyon örülnék. :) Mert tegnap kegyetlen dolgokon mentem keresztül. Csak ültem itt az asztalnál, folyamatosan egy számot hallgattam, ami egy cseppet jobb kedvre derített, pedig pont nem arról szól... Megállás nélkül sírtam, már egy kisebb tócsa gyűlt össze az asztalon és a billzeten... Nem is láttam már a könnyektől, elfogyott az összes zsepim, és azt mondogattam, hogy: "Nem lehet még vége, nem lehet még vége..." És ezt kb egy fél óráig folyamatosan... És azt hiszem tudom, hogy mit tettem volna ha vége. Bár Viki és Bence próbáltak lebeszélni róla. Félig sikerült nekik. És ha nem teszem meg, az is csak nekik lesz köszönhető... Szóval nagyjából megbeszéltük a dolgokat tegnap Kicsimmel, de még vár ránk egy, és valszeg le fogom mondani Bandit, hogy tudjunk beszélni Babával. Mert elterveztük, hogy szombaton kimegyünk a D-day-re. Meg, hogy utána valszeg beülünk valahova és dumálunk. Na szal valszeg ez elmarad. Cegényke! :( de csak megérti... Legalábbis remélem... Várom már, hogy talizzunk Béjbímmel, de qrva szar, hogy ezen a héten addig nem is fogunk beszélni. Nem tudom mire yo ez az időhúzás. Ha szeret, akkor nem kell ez... De hát... Ő tudja. Én csak annyit tudok, hogy kibaszottul szeretem, és meg fogok halni ha szakítunk, és ez nagyon valószínű. Na mindegy, befejezem, mert csak megint sírhatnékom lesz...
Itt egy dalszövegidézet... Ezt a dalt hallgattam, míg beséltünk, több órán keresztül. Kb 60szor... :S :D Na cuppy!
"Egyedül nem maradsz, hallgasd, hogy zsong a tavasz,
Egy könnyű dallamot játszik a széllel.
Vadító illatok, egészen oda vagyok,
Na ugye nem kellett mondanom kétszer?
Lehet mindaz, amire vágytál s talán jobban sikerül minden vártnál.
Egyedül nem maradsz, hallgasd, hogy zsong a tavasz,
Egy könnyű dallamot hoz neked a széllel."
|
