Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/97610
|
2006-01-06
Kitartás!
Ma van Szálasi Ferenc Nemzetvezető születésének a napja! Íme egy kis életrajz:
Szálasi Ferenc 1897. január 6-án született Kassán. Fiatalon vett részt az első világháborúban, rövid ideig rohamalakulat parancsnoka is volt. Az összeomlás után is katonai pályán maradt. 21 évesen az akadémiai felvételi vizsgájára készül, ekkortól kezd foglalkozni a szociális kérdésekkel. Ezután lázasan olvas, tanul, képezi magát. 23 évesen sikerül felvételi vizsgája: a vezérkarhoz kerül. 1930-ban jelenik meg első munkája "Az államvezérkar" címmel. 1930-32 között megírja második munkáját: "Racionalizálás a köztisztviselő kérdésben". 1931-ben Iát napvilágot alapvető munkája; "A leszerelés elvi alapjai", melyet a német szakirodalom is átvett. A 30-as évek elején a szociáldemokrata vezetés alatt álló munkásság tüntetéseket szervez, egy ízben Szálasit vezényelték ki rendet csinálni, de ő nem hajlandó erőszakos cselekedetre, hiszen testvéreinek tartja a munkásságot. A 30-as évek elején vezérkari feladattal bejárja az egész ország területét, és így alkalma nyílik közelebbről megismerkedni az alsóbb társadalmi rétegek sanyarú helyzetével. Ezekben az időkben tiszttársaival is állandóan politizál, mire a civil rendőrség feljelenti Gömbös Gyulánál, mint katonaforradalmárt.
1933-ban engedély nélkül kiadja és terjeszti újabb munkáját, "A magyar állam felépítési tervé"-t. A Parlamentben Gömböshöz interpellálnak ügyében, a vezérkari főnök büntetésből elbocsátja Szálasit a vezérkarból, és csapatszolgálatra küldi. 1933-34-ben Egerben szolgál, itt ismerkedik meg Csia Sándorral, akivel szoros barátságot köt. Ugyancsak a kis vidéki városkában érlelődik meg benne az elhivatottság tudata, ráébred, hogy a nemzet szolgálatába kell állnia, ezért 1934-ben kéri nyugdíjaztatását. Gömbös Gyula le akarja beszélni a politizálásról, mondván, hogy a politika piszkos dolog. Szálasi erre önérzetesen azt válaszolta: "A politika művészet s a közösség szolgálatának tudománya és gyakorlata. Nem a politika piszkos, hanem az emberek piszkosak." Gömbös erre felajánlja neki, hogy beviszi a Parlamentbe kormánypárti képviselőnek, de ezt Szálasi visszautasítja. 1934. március 4-én megalapítja első politikai pártját, a Nemzet Akaratának Pártját. A nyilvánosság előtt először Szentendrén és Csillaghegyen tart előadásokat, egyre nagyobb sikerrel. 1936-ban Németországba utazik, és az ottani magyarok között tart sikeres előadásokat konnacionalista nézeteiről, és a német nemzetiszocialista mozgalom hatalomhoz vezető útját tanulmányozza. Azonban a német vezető körök támogatását nem keresi.
1936-ban nyílt meg az első párthelyiség a Nap utcában, megindul a párt első lapja, az Új Magyar Munkás. E lapban megjelent cikkei miatt a pártot feloszlatják, és Szálasit első ízben 1937-ben letartóztatják, de ekkor még szabadlábra helyezik. Szálasit és pártját már nem lehet elhallgattatni. Sokan megkörnyékezik, és a saját oldalukra akarják őt állítani, de Szálasi hajthatatlan. Egy ízben például az Etelközi Szövetség keresi őt fel, és amikor nem akar belépni, halálosan megfenyegetik. Egy előkelő hölgy felajánlja neki néhány pénzes zsidó hathatós támogatását, ha hatalomra jutása esetén kivételezni fog velük. Nyugodtan elfogadhatja a pénzt, mondja a hölgy, hiszen Hitler is megtette. Szálasi természetesen elfogadhatatlannak tartja az erkölcstelen ajánlatot.
1938 elején a párt nagyarányú propagandahadjáratba kezd, a főváros és a vidék "1938 a miénk! Szálasi jön!" falragaszokkal van teli. De a rendszer nyomása is fokozódik. Ezt a pártot is feloszlatják, ennek ellenére a nép körében Szálasi nagyon népszerű. Az időközi választáson sikerül Hubay Kálmánt képviselőnek megválasztatni, és ő a Parlamentben bejelenti a harmadik párt megalakulását, Magyar Nemzeti Szocialista Párt-Hungarista Mozgalom néven. Bizonyos érdekcsoportok és Szálasi ellenségei megpróbálnak éket verni a párt és a kormánykörök közé. Szálasit németbérencséggel vádolják, holott ő sohasem keresett kapcsolatokat a német vezető körökkel. Azzal is vádolják a hungaristákat, hogy ők terjesztik a Horthy feleségére célzó "Rebeka, ki a Várból" feliratú röpiratot, ami sérti a kormányzó személyét. Azonban ezt Budapest rendőrfőnöke, Sombor-Schweinitzer József terjesztette, aki később a háború után gyalázatos módon a kommunisták szolgálatába állt.
Vajon miért lett olyan népszerű Szálasi Ferenc mozgalma az emberek előtt? Miért tudott a választásokon kiváló eredményt elérni? A válasz abban keresendő, hogy a széles magyar néprétegek új utakat kerestek. Érezték, hogy Európa óriási átalakuláson megy át, és a régi pártok már nem képesek végrehajtani az új szociális követeléseket. Csalódtak a korrupt pártokban, az egy helyben topogásban. A kommunizmust a széles rétegek elutasították. Ilyen történelmi időkben indult el Szálasi Ferenc mozgalma, mely először a munkásságot és a parasztságot nyerte meg, majd szívós kitartással az ország szellemi vezető rétegét célozta meg, mely tanultságánál és műveltségénél fogva az ország gerincét jelentette. 1938-ban Szálasi Ferenc mozgalmának olyan nagyszámú szimpatizánsa volt, mely megdöbbentette az uralkodó rétegeket. A hungarista tábor ellen megindult az összpontosított támadás. Egymás után tiltották be a párt lapjait, vidéken még a csendőrséget is felhasználták ellenük.
Hatalmas internálótáborokat állítanak fel a mozgalom tagjai számára. A köztisztviselőket miniszterelnöki rendelettel kitiltják a politikai pártokból. Nagyarányú propaganda-hadjárat indul meg a hungaristák ellen. De ez mind csak olaj volt a tűzre, az emberek szimpátiája csak nőtt Szálasi irányába. Ekkor emel az ügyészség vádat Szálasi Ferenc ellen, ügye a Kúria elé kerül, amelynek Töreky-tanácsa háromévi fegyházra ítéli. Természetesen az ítélet felsőbb utasításra történt, de ezzel a rendszer végzetes baklövést követett el. Szálasi Ferencből a rendszer mártírt csinált, és a börtönbüntetés nemhogy csökkentette volna, de egyenesen a többszörösére emelte követői számát. Az 1848-as szabadságharc óta nem hoztak ilyen súlyos ítéletet csak azért, mert valakinek más volt a politikai nézete. A szegedi Csillagbörtön, ahol Szálasi raboskodott, a jobboldali magyar politika szimbóluma lett.
Szálasi Ferenc alakja olyan tisztán ragyogott az akkori magyar politika egén, hogy még ellenségei sem találtak személyére nézve semmi kompromittálót, pedig alaposan áttanulmányozták életének családi, pénzügyi és magánügyi vonatkozásait. Nem találtak semmit - hát hamisítottak. 1938-ban Sulyok Dezső papírokat tett le a Ház asztalára, mely szerint Szálasi nagyapja örmény fett volna. A valóság ezzel szemben az, hogy az ellenzéki pártok megbízottja leutazott Erzsébetvárosba, a Szálasi család származási helyére, és az ottani jóhiszemű plébánossal lefordíttatta Szálasi nagyapjának keresztlevelét örmény nyelvre. Így lett az eredetileg Szálasiból Szalosján. Az Összetartás akkori szerkesztője pert indított Sulyok Dezső ellen, amit ő el is vesztett, de a baloldali sajtó erről egy sort sem írt.
Szálasi börtönbe kerülésekor a párt vezetését Hubay Kálmán veszi át. Szálasi testvérei akcióba lépnek bátyjuk kiszabadítása érdekében, felkeresik Horthy Miklós kormányzót és fiát, Horthy Istvánt is, de mindhiába. De a nemzet nagy része nem bűnösnek, hanem mártírnak tekintette Szálasit, és most beigazolódott mondása: "Nem az a hatalmas, aki üldöz, hanem akit üldöznek." Az 1939-es választásokon a titkos szavazás bevezetése miatt a párt a legnagyobb nehézségek ellenére 39 képviselőt visz be a Parlamentbe. Ennél több is sikerülhetett volna, de egyes körzetekben nem volt meg a jelöltállításhoz szükséges összeg, így meg is dőlt a "guruló márkák" vádja, miszerint Szálasi pártja német pénzen érte volna el sikereit.
Szálasi az Erdély visszatérése alkalmából kiadott államfői amnesztiarendelettel szabadul ki 1944-ben. A hungarista táborban óriási lelkesedés tört ki. Szálasi kezdettől fogva azt hirdette, hogy a hatalmat a nemzet és az államfő közös akaratából akarja megkapni, tehát továbbra is el akarják vágni bizonyos körök Horthy Miklóssal való kapcsolatait.
A legocsmányabb vádakkal illetik és igyekeznek bemocskolni személyét. Hazaárulónak mondják, aki guruló márkákért eladja hazáját a németeknek. Ugyanakkor a németek előtt azt híresztelik, hogy Szálasi soviniszta és gyűlöli a németeket. Szálasi érzi, hogy malomkövek között őrlődik, bárhová megy, mindenütt csukott kapuk fogadják. Pártján belül is nő a feszültség, egyesek azt nehezményezik, hogy nem közeledik a németek felé. 1942-ben a szövetségesek afrikai partraszállásával, majd Mussolini megbuktatásával felerősödik a szélsőbaloldali politika is, emellett számolni kell a liberális baloldal propagandájával és az álnemzetiszocialista pártokkal is.
1944. március 19-én a német szövetséges csapatok érkeznek Magyarországra. Ettől fogva a németek is beleszólnak az ország belpolitikájába. Szálasi többször is felkereste Horthyt, és hűséget fogadott neki. Tudta, hogy a németek előtt nem teljesen szimpatikus személye, hiszen ő sohasem szolgálta ki őket gerinctelen módon. A legsúlyosabb helyzetben kerül a kormányrúdhoz, és így egy vesztes háború ódiumát vette magára. Később ezért lehetett őt és pártját mindenért felelőssé tenni, bűnbaknak kikiáltani. Szálasi Ferenc vállalta, hogy szembeszáll az egész Európát fenyegető judeobolsevik szovjet hadsereggel, és heroikus küzdelmének köszönheti a Nyugat, hogy nem valahol Franciaországban álltak meg a vörös csapatok. Számára a politika nem egyéni érvényesülést jelentett, hanem az örök magyar hivatás haláláig hű teljesítését.
A háború után természetesen Szálasi Ferencet kiszolgáltatták az úgynevezett Népbíróságnak, mely az ítéleteket már előre eldöntötte. Ha a magyar "háborús bűnösök" pere a nürnbergi bírák elé kerül, majdnem bizonyos, hogy sokukat felmentik. Azonban itt a cél nem a törvényes ítélkezés volt, hanem a talmudi bosszú és a magyar szellemi vezető réteg teljes megsemmisítése. Manapság beszélnek "nyilas rémuralomról", a zsidók tömeges deportációjáról, holott mikor Winckelmann, az SS magyarországi parancsnoka a budapesti zsidóságnak Németországba való deportálását kívánta, Szálasi ezt kereken megtagadta. Egyébként egy 1944-ben megtartott értekezleten a következőket mondotta: "Nem vagyok antiszemita, csak ellenfeleim állították ezt rólam. Aszemita vagyok, amint ezt már több ízben leszögeztem. A zsidó éppen olyan ember, mint mi vagyunk és brutális erőszakkal nem lehet a zsidókérdést megoldani. Az egyetlen helyes megoldást a cionizmus képviseli. Önálló zsidó államot kell kialakítani a világon szétszórt zsidóság összes tagjának a bevonásával, mert a népek tulajdonságai különbözőek és vannak fajták, amelyek egymás mellett élve örök súrlódást okoznak."
1946: február 5-én délelőtt a Népbíróság Jankó Péter tanácsa megkezdte Szálasi Ferenc, Szöllősy Jenő, báró Kemény Gábor, dr. Csia Sándor, Beregffy Károly és dr. Gera József ügyének főtárgyalását. A tárgyalás hangneme nevetséges és megalázó volt. Arra a kérdésre, hogy miért tartott ki az utolsó pillanatig a német oldalon, Szálasi megállapította, hogy a magyar nemzet érdekeinek figyelembevétele miatt kellett így cselekednie, mert csak Németország részvételével valósulhat meg az új Európa. És végül: "Az én felfogások szerint a jelenlegi események egyáltalán nem zárultak le. Még nem győzött egyik fél sem. A nagy világkérdés, a problémák, amelyek a háborúban felmerültek, még egyáltalán nincsenek megoldva." A történelem Szálasi Ferenc szinte profetikus meglátását igazolta. A majd egy hónapig tartó per után Szálasi Ferenc az utolsó szó jogán a következőket mondta: "1944. október 15-én választani kellett, hogy a magyar nemzet és vezetői Kelet vagy Nyugat felé menjenek-e. Az én döntésem és elhatározásom nem lehetett más a kifejtettek alapján, mint az, hogy ki kell tartani, mert a harc időnyerésért, drága időért folyik és aki megnyeri ezt az időt, az megnyeri a háborút. Ténykedésemnek más alapja nem volt. Nem is lenne értelme, hogy más alapot adjak döntéseimnek, mert a legteljesebb ellenkezésbe jutnék azzal az ideológiával, amelyhez konokul ragaszkodom. Hogy meggyőződéssel csak ennek tudok élni, az nem lehet bűn. Én a felelősségre vonás alól nem vonom ki magam és nem menekülök előle. Amit rólam elmondottak az valótlanság és személyes becsületemet a legsúlyosabban érinti. Én köszönöm mindenkinek kivétel nélkül, aki engem ezen a súlyos úton követett. Köszönöm az özvegyeknek, az árváknak, a hősi halottaknak, a rokkantaknak, hogy ezért a hitért áldozatot hoztak..."
A Népbíróság Jankó tanácsa 1946. március 1-jén Szálasi Ferencet és társait kötél általi halálra ítélte.
1946. március 12-én felakasztották Gera Józsefet, Beregffy Károlyt és Vajna Gábort. Az igazi pillanat akkor érkezett el, amikor Szálasi Ferencet kísérték a bitóhoz. A vérre szomjas, gettóból szabadult perverz csőcselék kiáltozása egy pillanatra sem szűnt meg. Azután Szálasi ott állt a bitó alatt, s mikor Bogár József, a hóhér zavarában az ajkára helyezte a kötelet, nyugodtan felszólt, hogy: lejjebb. A kivégzésnél jelenlevő katolikus pap felnyújtotta a feszületet, amelyet Szálasi Ferenc megcsókolt, azután a hóhér végrehajtotta a gyilkosságot.
Érdemes megnézni, mit ír a Nemzetvezető kivégzéséről Fernand Gigon Budapestre küldött francia újságíró, akit még véletlenül sem lehet elfogultsággal vádolni, lévén az illető szélsőbaloldali beállítottságú volt:
"...végre itt van Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére. Az üvöltő tömeg halált követel a bűnösre, s a bűnök súlya jobban nehezedik vállaimra, mint maga az ég. Egész testemben reszketek, de Szálasi még csak nem is remeg. Alig két méterről nézem lezárt vonású arcát. Semmi reszketés. Semmi izomrándulás. Semmi sápadtság. Ezek a szájak nem tudom hány esetben mondták ki a halálos ítéletet és nem tudom, hány zsidót küldtek az égetőkemencébe (ami természetesen nem igaz - a szerk.). Szeretném tudni, hogy mik az utolsó gondolatai ennek az embernek néhány másodperccel a halála előtt. Egy röpke pillanatra találkozom szempillantásával - utolsó szempillantásával. Úgy érzem, hogy semmire sem gondol, és semmit sem érez. Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett minisztere holtteste előtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amit a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen izma is megrezzenne vagy a szemében ott ülne a félelem vagy hogy nyelvével megérintené ajkait. A hóhér feltépi mellén a zöld inget és egy érem reszket a mellén néhány pillanatig. Tizenöt óra harminc perc..."
Majd ha egy szebb és jobb idő köszönt Magyarországra, és valaki becsületesen és őszintén akar a történelemmel foglalkozni, annak mindenekelőtt Szálasi Ferenc, századunk legnagyobb magyarjának életét kell tanulmányoznia. Személyét besározhatják, bemocskolhatják a közvélemény eÍőtt, de bízzunk benne, hogy eljő az az idő, amikor Szálasi Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője, elfoglalhatja méltó helyét nemzeti nagyjaink pantheonjában. Ha valakinek, hát neki a politika szent dolog volt, a szó legnemesebb értelmében nevezhette magát politikusnak. Eszméitől, ideológiájától egy hajszálnyit sem volt hajlandó eltérni. Szálasi nem egy réteg, hanem valóban a nemzet politikusa volt, s mindvégig a nemzetre akart támaszkodni. Személyét annyira támadták, mint amennyire bálványozták, a tömegek szinte misztikus hittel fordultak felé. A tömegek ösztönösen érezték, hogy a magyar politika egén egy olyan ragyogó csillag tűnt fel, aki valóban őértük cselekszik, és aki nem fogja elárulni őket. Ezért lett Szálasi Ferenc népvezér, anélkül, hogy demagóg lett volna. Hite mély meggyőződés volt, és még a gyalázatos vérbírósági cirkusz közepette is szilárdan állította, hogy Magyarország jövőjét a hungarizmusban fogja megtalálni.
Ma Magyarországon sorra jelennek meg Szálasi Ferencet gyalázó könyvek, amin igazából nem is lepődhetünk meg, hiszen a múltbeli és a jelenlegi kormányoknak sem érdeke, hogy az igazság napvilágot lásson. Félnek tőle, hogy a szélesebb néprétegek is megismerkednek a hungarizmussal, hiszen ez egy olyan eszmerendszer, amellyel valóban tömegeket lehet megmozdítani, és a minél szebbet és magyarabbat még nem létezett. A számtalan félreinformálás után érdemes megnézni, hogy mit ír Szálasi Ferencről egy oxfordi és edinburghy egyetemi professzor, aki több mint egy évtizedet töltött Magyarországon és az angol kormány tanácsadója volt magyar ügyekben. C. A. Macartneyről van szó, aki minden egyéni vagy politikai érdek nélkül írta meg "October fifteenth" c. nagyszabású művét. A "tudományos" Magyarország erről a könyvről nem vett tudomást. Az oxfordi egyetem történelemtanára jóval nagyobb szaktekintély annál, semmint, hogy könyvét megtámadhassák, ezért jól bevált módszerrel agyonhallgatták. A könyvet a szerző egyébként Hindy Iván emlékének ajánlotta, aki majd két hónapon át hősiesen védte Budapestet. Tehát lássuk Macartney véleményét: "Azok között, akik hűek maradtak Szálasi Ferenchez, olyan odaadást és szeretetet váltott ki, amilyennel egyetlen más korabeli magyar sem rendelkezett és még halála után is követik hitét, szájról szájra, kézről kézre adva megnyilatkozásait és még ma is úgy beszélnek róla, mint az első keresztények a Messiásról. Azt tartják, hogy az 1944. évi szovjet elleni támadással fél Európát megmentette a bolsevizmustól. Ha tanulmányozzuk könyvét és egyéb írásait, olyan karaktert ismerünk meg, aki eredeti, különc és kiváló, de semmi esetre sem brutális, vagy áruló és főként cseppet sem ostoba. Ha az lett volna, akkor nem örvendezett volna olyan nagy szeretetnek és megbecsülésnek a követői között. Sőt, ha barbár lelkű vagy áruló lett volna, akkor sokkal előbb hatalomra juthatott volna. Pontosan ez volt az oka, hogy a németek nem támogatták és még a hívei közül is sokan hátat fordítottak neki. Hajlíthatatlan volt, s jottányit sem engedett becsületéből és igazságából. Az egyetlen felelőssége azért a sok bűnért, amit az ő neve rovására írtak abban volt, hogy nem látta meg, vagy nem akarta meglátni a veszélyeket, amiket az általa előhívott elemek támasztottak. Kemény akaratú, meg nem alkuvó természet volt, aki szinte monoton ridegséggel elvetette magától mindazt, ami csak a látszatát kelthette a jellemtelenségnek vagy megalkuvásnak. Kétségtelen, hogy lobogó hazaszeretete és azon kívánsága, hogy jobb jövőt teremtsen Magyarország népének, ösztönözték cselekedeteit. Nem volt kegyetlen, sem erkölcstelen, egyéni életére még népbírósági tárgyalásán sem mondhattak semmit.
Egy pont politikai elképzeléseiből: a zsidókérdés. Ebben sokkal mérsékeltebb volt, mint általában hiszik. Persze nem tartotta a zsidókat testvérnemzetnek egy elképzelt hungarista államban. Ellenszenves volt előtte nemzetközi jellegük és gyakran szót emelt ellenük, mint destruktív, judeobolsevista vagy marxista kezdeményezők ellen. Végső megoldása a zsidókérdésre a tömeges emigráltatás volt. De sehol sem található az a gyűlölet, amit megtalálunk Hitlernél, Streichernél vagy Endrénél. Még abba is beleegyezett volna, hogy a zsidóság magával vihesse vagyonát. Nem akarta a zsidókat megkínozni, csak megszabadulni akart tőlük. Programjába még azt is lefektette, hogy Magyarországon nem más külföldi mintára nyer megoldást a zsidókérdés, mert Magyarország nem engedheti meg magának az ilyen drága mulatságot. Minden más állítás ellenére, ellene volt az 1944. évi deportálásoknak..."
Tóth András
|
