Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/235640
|
...hát, ja!
...aztán mégmesszebb kerültünk egymástól.... én egyenesen németbe..... onnan ez a levél:
Drága egyetlen szerelmem!
Tegnap éjjel "együtt" voltunk... tudom, kell az idézőjel, mert sajnos nem testileg voltunk együtt.... de lelkileg igen!! óóóhh, minden veled töltött perc maga a boldogság!!! És most, mikor írom ezt a levelet, az jutott az eszembe, hogy az első perctől fogva (na ok, majdnem :) ), valamiféle lelki kapocs van köztünk... még akkor is így volt, mikor csak barátként leveleztünk. Tényleg megfoghatatlan ez az egész.... Tudom, hogy így gondolod Te is.
jajjj, egyetlenem, én megéreztem, h valami baj lesz... Mert nem sikerül kijönnöd, nem a Te hibádból. De levoltál törve rendesen. Reménytelennek láttad a helyzetet, és erre írtam Neked sms-ben, hogy ilyenkor az jut eszembe, hogy talán be kéne fejezni ezt a reménytelen kapcsolatot. Erre Te: "jajj olyan reménytelen! Énis úgy gondolom, hogy nem kéne folytatni, de mi lenne velem NÉLKÜLED? TE VAGY A MINDENEM! hhhhhhhh" És tudod, ez fájt a legjobban, hogy " Énis úgy gondolom, hogy nem kéne folytatni..." Rettenetesen fájt..... mert akkor miért is folytatnánk, ha már mindketten ilyen reménytelennek látjuk.... ha már Te is, Te drága, akkor az már tényleg a vég!!!
És ott, abban a pillanatban befejeztem volna... Ezt írtam vissza, ha még emléxel: "ok! Most, hogy ennyire 1nevezőn vagyunk, talán itt és most hagyjuk abba! Majdcsak túléljük vhogy....szerelembe még senki nem halt bele(csak reménytelenbe- és ez ilyen)" kétszer kellett elküldenem, hogy megértsd, miről van szó.... és megértetted.... énis sírtam.....
TUDOM, hogy egyszer így lesz vége, TUDOM!!! Mégegy dobásunk van, nem több.... a következő élesben megy majd... belehalok, az biztos!! De ebbe a szerelembe, mindenképp BELEHALOK... ez a sorsom, már tudom....
Tegnap volt a szabadnapom, és kirándulást terveztem.... ehelyett fél3-tól aludtam egyfolytában 5-ig. De az idő is elég vigasztalan volt. Akkor azt írtam neked, édes, hogy egész nap csak Rólad ábrándoztam, kivéve, mikor aludtam....
óóóóó, de ne haragudj, édes szívem, mostanában olyan nyomasztóakat írok neked! Ezen változtatni kell!
Még nem is meséltem róla, valójában hol is vagyok....
Nagyon szép hely, nyugodt, békés, csendes. a zajos világtól elzárt. A pihenésre vágyók valóságos paradicsoma... egy kis település, ill. falu.... kis parasztházakkal és élénkpiros, bordó és szürkésbarna háztetőkkel.... mint gombák, úgy nőnek ki a házak a földből. A panzió az egyetlen emeletes nagy ház a településen. Egy kis tavacska mellett áll, körülötte a kemping lakókocsikkal, sátrakkal. Van aki a vadromantikát szereti... :) A panzióban minden szolgáltatás, mi szem-szájnak ingere.... szauna, szolárium, étterem, masszázs-szalon, uszoda.... stb. Mi a személyzeti szárnyon vagyunk elszállásolva, én az emeleten lakom, gyönyörű kilátással... A fogadó maga olyan, mint egy gigantikus udvarház... az első napokban folyton eltévedtem benne... mint Alice Tükörországban, én sem találtam a helyes utat a kijárat felé. :)) De belejöttem... a helyes utat néha nehéz megtalálni, tudod, Édes......
óóóóhhhhhhhhhh.... és a gyönyörű tájról még nem is ejtettem szót! Pedig ez kihagyhatatlan! Ha valamire érdemes emlékezni majd az életben, az itt töltött időkből, hát az a csodás táj, ami itt körülvesz. Az állandó esőtől a fű harsogó zöld és buja, szinte az embernek kényszere van megérinteni, belehemperegni, és mezítláb a talpa alatt érezni.... A fogadó körül persze, állandóan nyírják, de távolabb már csak a háborítatlan természet uralkodik. (egyébként külön kertészek vannak... gondolhatod!)
És a fák... hhhhh..... és a tarkabarka vadvirágok..... a szivárványszín pillangók..... hhhhhhhh.... tudod édes, amik csalogatják a kezedet, hogy megérintsd őket, és a szemedet, hogy addig nézd, és gyönyörködj bennük, míg tovarebbennek, és eltűnnek a messzeségben.... hát hogy is tudnék másra gondolni ezekután, nemcsak RÁD? Mikor mindenről, de MINDENRŐL TE jutsz eszembe. Éjjel és nappal.... állandóan....hhhhhhhhh......
És este, mikor szürkület ereszkedik az álmos tájra, lesétálok a tavacska partjához..... oda, ahol nincsenek üdülővendégek. Susog a nádas a hűvös esti szellőben, és békák kuruttyolnak szerelmesdalt egymásnak... Megborzongok, szorosra ölelem magam körül a kardigánomat... esténként eléggé lehűl a levegő errefelé. Van mikor nagyon magányosnak érzem magam, de ez ritka. Inkább megnyugtató érzés a holdfényt nézni a tavacska tükrén... ezüstösen vibrál a fodrozódó, lágy hullámokon..... és akkor mindig arra gondolok, hogy Te is ugyanezt a holdat látod otthon, Egyetlenem, hát mégsem vagyunk egymástól olyan messze... megnyugtató illúzióóóó....
Közben meg igen.... Volt már, h sírtam e tó partján a honvágy és miattad, de ez velejár, meg a több ezer kilométerrel....
És az égigérő, susogó hatalmas fák.... fenyők, és lombhullatók. A festékespaletta zöld árnyalatának millió változata.... a smaragdtól az ezüstzöldig, minden belefér.... csodás, a szem nem tud betelni vele! Jajjjj, úgy szeretném, hogy a szememmel lásd Te is ezt a csodát, ha már egyszer nem lehetsz itt, Szerelmem! De talán kapsz valami képet róla álatlam.... és el tudod képzelni.... és akkor már nem hiába ezekért a sorokért......
hhhhhhhhhh......... A virágok.... úgy értem, a vadvirágok... na, ezek minden méretben, és színben pompáznak.... van halvány égszínkék harangvirág, hófehér szirmú margaréta, rózsaszín szegfú, és még sok-sok olyan virág, aminek sajnos nem tudom még a nevét se. Ha szedek belőlük egy csokorral, és fölviszem a szobámba, sokkal vidámabb leszek, mert a vázából mosolyognak rám édes mosollyal. Otthon is mindig imádtam virágot szedni..... ha szegény nagymamámnál nyaraltam ( már meghalt ), óriási csokrokat szedtem az ő és magam örömére.... mindig mondta a drága, hogy onnan látszik, hogy Lola itt van, hogy minden vázám televan virággal. :) Imádtam, őt, és ő is nagyon szeretett engem..... hhhhh...annyira sajnálom, h elveszítettem!
És ez a kis tó, maga a csoda! Mert annyiféle "arca" van, mindig más. Ha jó idő van, és a nap édesen mosolyog le rá, akkor gyönyörű türkiz, vagy az ég égszínkék színét tükrözi.... ha pedig bárányfelhők úsznak az égen, világos aquamarin vagy tiszta keveretlen jégkék. És ha borús az idő, és sűrű vigasztalan esőfelhők uralják az eget, akkor vad szükréslila, vagy sötétkékén borzolja hullámait.... hideg, jeges levegőt lövell felém... brrrr.... barátságtalanul.... hát ilyenkor nincs kedvem lelátogatni a partjára, inkább másfelé nézek.
Drága Egyetlenem! Olyan jó lenne, ha mindezt együtt látnánk, és közben, ahogy sétálnánk a tó partján, vagy a hatalmas, susogó lombú fák árnyékában, fognánk egymás kezét, és tudnánk, hogy soha nem is akarnánk elengedni.... hhhhhhhh....de szép is lenne!
Ha ott lehetnék veled, az egész más lenne, mert akkor BESZÉLHETNÉNK mindenről, de akkor nem jönnének szóba ezek a dolgok, lehet..... mert inkább mindig csak szeretkeznénk..... és szeretkeznénk.... mindenhol, ahol csak megkívánnánk egymást, és mindig kívánnánk egymást.... tudod..... ANNYIRA HIÁNYZOL! hhhhhhh...... A honvágyat mégcsak elviselném vhogy, de a Te hiányod okozta űrt semmi sem képes betölteni. És a hiányérzet, hogy nem lehetsz mellettem..... alig lehet kibírni, de télleg! Már bánom 1000rel, hogy nem mentem el hozzád! Akkor úgy gondoltam, nehezebb lenne a szakítás ezáltal. Jól gondoltam, lehetetlen lett vna! De végülis nem szakítottunk mégsem.... bár, ha belegondolok, akkor tisztán látom, hogy nem tudtalak vna otthagyni és eljönni ilyen messzeségbe. De legalább lenne mire emlékezni! Hogy tényleg egymáséi lettünk a valóságban.. így ez még mindig csak beteljesületlen álom.
Soxor arra gondolok szerelmem, h most mit csinálhatsz? Hogy milyen jóóó lenne most ott veled...... :)) Bár asszem, csak szeretkeznénk, más nem nagyon jöhetne szóba.... esetleg egy kis városnézés.... de még akkor is, csak kívánnánk egymást.... szüntelen....hhhhhhhhh..... óóóóóóóóó.. nem számítana hely és idő!!! Csak a vágy, de az nagyon! Tudod, szívem..... :)))))
Mindig csak ismételni tudom magam:
SZERETLEK
IMÁDLAK
VÁGYOM RÁD
KÍVÁNLAK TE ÉDES!!!!
Az eső ma is esett egész nap. minden csurom víz. Reggel köd ülte meg a tájat... beborította a vízcseppektől csillogó levelű fákat, füvet.... mindent.... hűvös volt, borzongós.... sejtelmes és titokzatos.... A fákról nagy cseppekben hullott alá a fűbe az eső, és a levelekről üveggyöngyként peregtek le az esőcseppek egyre lejjebb és lejjebb--- még le nem értek a földre..... vagyis a fűre.... és mikor leértek, sok ezer apró darabra pottyantak szét, mintha darabokra törtek volna..... csodás.... úgy szeretem ezt az üveggyöngyös hasonlatot, mert annyira szemléletes, gyönyörű, és találó is. :))
A fenyők tűlevelein egy-egy apró esőcsepp-gyöngy ült, és ezzel olyan mesebeli érzetet keltett, mintha mesebeli tájon rártam volna....és mikor a nap kimosolygott egy kósza pillanatra a sűrű felhők közül, millióóó csillámként szórták szét sugarainak tükörképét a párás tájon. De ez csak múló illúzió volt, mert alapból esős ez a nap. :)) huhhhhhh.... csodás lenne, mindezt veled látni egyetlenem!! De azt hiszem, el tudod képzelni. :)
Jajjj, Te drága! Tudom, hogy a szerelem miatt látom ilyen szépnek a világot, még ha oly távol is vagy tőlem, de működik, hidd el!
Bármi történik köztünk, és bárhogy alakul is a kapcsolatunk, ÖRÖKKÉ SZERETLEK, és a TIÉD VAGYOK ÖRÖKRE!!!! Ezt ne felejtsd soha egy pillanatra sem!!!
Most már télleg befejezem....
millióóó, millióóó millióóó csóóóók:
a Te lorid
|
