Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/98786
|
2006-01-28
Már egészen rég írtam a naplómba...és most is inkább egy remek cikket fogok ide bemásolni,a zenével kapcsolatban;)
Már öt éve, hogy előbb a Strokes, majd a White Stripes, a Hives és társaik megjelenése kapcsán új rock-forradalomról cikkeztek először a szakírók. Forradalom nem tört ki ugyan, de alaposan átrajzolódott a világ popzenei térképe, melyben nagy szerepük volt a fenti, túlnyomórészt The névelővel ellátott zenekaroknak. Az aktualitást a Strokes most megjelent harmadik albuma adta, ideje megnézni, ki mit váltott valóra az ígéretből.
A kilencvenes évek két legjelentősebb gitárzenei irányzata, a kockás flanelinges amerikai grunge és a homlokba fésült frizurás britpop egyaránt kifulladtak az évtized második felére. Alkotói és magánéleti válságok is sújtották a zenekarok túlnyomó részét, de a legnagyobb vetélytárs mégiscsak az elektronikus tánczenék (meg persze az extasy és a speed...) mindent elsöpörni látszó terjedése lett számukra.
1997-98 környékén rengetegen temették el a régi vágású rockzenét, miközben a műfaj számos előadója is a technóval próbálta magát újra hitelessé tenni, David Bowie-tól kezdve a U2-ig. A popzene új sztárjai a Chemical Brothers, a Daft Punk vagy Fatboy Slim lettek, és látszólag minden fiatal lemezjátszót és samplert vásárolt gitár helyett.
És bár egy viszonylag új műfaj, a nu-metal kitermelte a maga friss világsztárjait a Limp Bizkit, majd a Linkin Park személyében, esetükben nem lehetett elfelejteni, hogy igencsak behatárolható réteg volt a célcsoportjuk, melyet zömmel a baseballsapkás, rövidnadrágos tizenévesek alkottak. Hiányzott viszont mind a brit, mind pedig az amerikai piacról az új, friss hang, amely ráadásul nemcsak rétegműfajokon belül hódíthat.
Az ezredfordulóra úgy tűnt, hogy az Egyesült Királyságban ezt a szerepet a Radiohead melankóliáját puhító szoft-rock zenekarok töltik be - a Coldplay, a Travis vagy éppen a Starsailor, ám ezek az egydimenziós együttesek teljesen alkalmatlanok voltak a szigetország fiataljainak mozgósítására. Amerikában a Queens Of The Stone Age és az At The Drive-In megjelenése már megelőlegezett egyfajta rockreneszánszot, de még mindkét zenekarból hiányzott az a bizonyos plusz, hogy szélesebb körben is áttörjenek.
Pedig a terep már megfelelően elő volt készítve. 2000 környékére a nagy technoőrület kifulladni látszott(!!!!!), és kezdett világossá válni, hogy a műfaj túl sok újat már nem tud nyújtani, mint ahogy a popzenének sem adott sok új, saját személyiséggel is bíró előadót. Egyértelműen arra volt tehát szükség, hogy valaki berúgja a motort, és ez a feladat öt New York-i srácra várt, akik The Strokes néven alapítottak zenekart.
2001-ben először a brit sajtó harapott rá a friss, évtizedeket szintetizáló, megfelelően intelligens és slágeres rockzenéjükre (meg persze a remekül stylistolt külsejükre), és nyomukban egy sor, addig undergroundnak számító tehetséges zenekar került hirtelen a felszínre. Egy évvel később már a Strokes mellett a Hives, a White Stripes, a Vines voltak az új sztárok, újra cool lett a gitár, és már az olyan trendmagazinok is, mint a The Face a Strokest tették a címlapra, és terjengős részt szenteltek a számos új rockzenekarnak.
A döntően amerikai, ausztrál, svéd zenekarokból álló vonulat az új rock forradalom mellett a garázsrock revival címkét kapta, hiszen szinte teljesen a vissza az alapokhoz filozófiát követték - a hatvanas évek garázsrockja mellett a punk, a korai új hullám vagy a klasszikus hard rock gitárzenekarai jelentették a fő inspirációt - mintha a techno és a kilencvenes évek meg sem történtek volna. Ezután végre a brit popzene is feléledt, és az évtized közepére a LIBERTINES, majd a FRANZ FERDINAND, a KAISER CHIEFS, és a legújabb felfedezés ARTIC MONKEYS újra visszaszerezték a brit hegemóniát a világban. Utóbbi zenekarok már egy másik generációt képviselnek.
Tehát ennyi lenne,viszonylag hosszú a cikk(bár így is 1-2részt kihagytam),de milyen igaz is...:) hát akkor most egy strokes képet rakok be:)
|
