|
Ágica naplója
vrcamel [268761 AL], gazdája Ágica
2006-06-05 versek
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/268761
|
2006-06-05 versek
Ruhádat meglebbenti a szél
a szeretőd még vágyakat remél
de egyedül feküdj le ha eljön az éj.
Ne add neki csak úgy magadat
hidd el, nem érdemli meg ő azt
szívből szeressen-találj olyat.
A kín ami még életben tart
A kín az, ami miatt nem feledlek
A kín az, amiért oly szeretlek.
A szerelem az, ami mindig hajt
A szerelem az, ami elfelejt,
ha nekem adtad magad.
A szeretet az, ami nem feled
A szeretet az, ami mindig lesz
A szeretet az, ami kifogyhatatlan
és élő érték, nem ér véget
ha a szerelem és a kín eltűnik.
Fejem már a penge alatt
mondd, mit tehetek még?
A hóhér már a halálon kacag
mondd, mit tehetek még?
Dőljek hátra, és érezzem
a nyakamról lecsorduló vért?
Vagy öljem meg a hóhért?
Mondd, mit tehetek még?
Maradjak a földön, kísértetként
szerezzem vissza kettőnk becsületét?
Bűnhődjek a pokol tüzében,
mondd, mit tehetek még?
Küzdjek, és legyek veled
ártó vámpír, ki örökké él
de embervért kér?
Mondd, mit tehetek még?
Nincs idő már, kedvesem.
A halál pillanata itt van velem.
Megnyugtató. Találkozunk a pokolban.
Talán Veled együtt leszek szellem.
Felnéz egy gyermeki szem
a sötét égbolt egy sötét verem
a vékony kis test megmoccan
és eltáncolja a holdnak
bánatát.
Szél kel, lágyan suhog
és a gyermek már boldog
ott fennt megtalálta,
szomorúságát a halál
eltűntette.
Hópelyhek hullanak az égből
befedik a gyermek testét
szemeivel csak néz, csak néz
megtalálta már, akiért
harcolt.
Nyitott szemű gyermek!
halott! Mosolyog!
Kiáltások visszhangzanak
korán reggel, mikor a nap felkel,
az erdőben.
A puha földbe belekarcolva
MAMA MAMA MAMA
megőrizte a fiú annak
emlékét, kit keresett
s megtalált.
Emberek jönnek,
viszik a holttestet,
eltapossák
az utolsó emléket
nincs ki értük
könnyet ejtene.
|
Problémás tartalom jelzése
|
