Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/129834
|
Magányos Angyal
Ossian : Magányos Angyal
1. Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek.
2. A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal,
El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal.
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették,
Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték.
R. Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak,
Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.
3. Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények,
Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet.
Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény,
Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél.
Ossian : Többet ér mindennél
Mindenek felett: a megélt éveket,
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.
Refrén:
Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.
Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.
Refrén:
Egy tiszta...
Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.
Refrén:
Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.
|
