Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/141117
|
Népdal
A vén cigány
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával élt egy öreg cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell, nem kell a nótája senkinek sem már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága, kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, s a szíve kitágul, párjához így szól a rokkant cigány.
Hol van a hegedűm, párom, tavasszal minden vidám,
A városba elmegyek máma, én az öreg cigány.
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű,
Alig bir járni, lábain állni, szívében mégis ott él a derű.
Városba érve, fáradtan lép be, egy csillogó fényes terem ajtaján,
Vére fellobban, a szíve megdobban, s középre tipeg az öreg cigány.
Nagyságos uraim, kérem, nem tudom, ismernek-e még?
Könyörgöm, de sokat húztam valaha, réges-rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jó uraim, mulatunk ma, ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót látni szeretném, hogy repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kint van az ember, és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, s beszól az ajtón, urak, jó mulatást.
Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány,
Erdőben alussza álmát, vadgalamb búg a fán.
Öreg, vén anyóka, sírját virággal díszíti már, vadgalmb sírva dalolja,
Élt egyszer egy cigány, öreg cigány, a vén cigány.
|
