TeveClub! - Đark Fanatikus naplója

Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone

[ Mi ez? ] [ Írok ide ]

haverok:

Đark Fanatikus naplója

Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
Versek és hátterük

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471

Versek és hátterük

Érdeklődtek már néhányan, főleg az újabbakról, hogy más stílust képviselnek a versek mint eddig. Már nem olyannyira nyíltak, mint régebben... Akkor most segítek picit;)

1. Sötét Hangulat II. (*, +) [Tárgyilagosan nézve a legjobb és legsötétebb]
2. Idő homálya (*) [A legszuperebb filozófiai vers, vetekszik az S.H.II.-vel]
3. Összeomlás (*) [a legsúlyosabb veszteség következménye]
4. Depresszió III. (*, +) [depresszió trilógia befejező, rendkívüli része]
5. Sötét Hangulat I. (*) [jelentős ideig első volt]
6. Átfogó Gondolatok II. (*) [Erős bíráló vers minden területen]
7. Mindhalálig [a valaha írt leggyönyörűbb szerelmes vers]
8. Leáldozott (*) [Leáldozott a szebb jövő képe…]
9. Törött Szárnyak (*) [Mennék már… teljesen átírva]
10. Csöndes Halál II. (*, +) [Közeleg a horror vers befejező része]
11. Depresszió II. (*) [Depresszió magamra nézve]
12. Kárhozatra Ítélve (*) [a születés körülményeinek drámai leírása]
13. Wak Sötétség (*) [célirányos átírás után]
14. Idő Csapdája [Vitathatatlan: Védhetetlen az idő csapdája]
15. Átkozott Születés (*) [a születés következményének agresszív leírása]
16. Átfogó Gondolatok I. (*) [Összefogó dark vers, mára elavult]
17. Szeretet (**) [legnépszerűbb, megismételhetetlen alkotás]
18. Depresszió I. (*) [Depresszió általában]
19. Álom (+) [szeretet elő verse, szintén népszerű]
20. Múlandóság (*) [Egy igen korai vers, színvonalasan átírva]
* Hangfelvételen létezik saját előadásban
** Megzenésítve létezik
+ Hangfelvételen létezik valamely szavaló előadásában
Mintegy 150 körüli vers létezik ebből megközelítőleg 50 kiemelkedő. Ez a 20 mondhatni alkotásaim csúcspontjai. Adott egy vers amely nem szerepel semmilyen listán, mert valójában szabad vers, nem mutatna reális képet a helyezése, mindazonáltal verseny vers, és a fővárosi szépíróversenyen 3. Helyezést ért el: Reménytelen Világ (*, +)
És most egy méltánytalanul elhanyagolt vers:
Őszinteség I. (*)

Hibákat mindig csak másban látunk
A sok rosszat más fejéhez vágjuk
Sosem vesszük észre saját magunk
Hogy gyakran magunknak is hazudunk!

Az életben egy szó, ami fontos
Igaz szó, mely jellemez és pontos
Ez legyen a jel az ég tengerén:
Mindig így élj: Csak őszintén!

Budapest, 2004. 03. 03.

Igen nagy különbség a régebbi versek, és a jelenkori versek között, a tárgyiasítás. Régebben azt írtam le, mit élek át, hogy érzek… ma sincs ez másképp, de igyekszem mindent magamon kívül megfogalmazni, nem nyilvánvalóvá tenni magamat. Legjobb példa erre a legsúlyosabb és leglélekbe mászóbb cuccos: Összeomlás. Ez gyakorlatilag az én összeomlásom tükre, mégis ahogy tudom elrejtem magamat benne.

„Könnyet vérző lélek, mi sérült
Ha éget mindenen keresztül
Fájó seb, begyógyul-e végül?
Kinek hidd el, hogy van még remény?
Mikor a kín a legfőbb élmény!
Ki mondja meg, mi a jó irány?
Honnan tudd, hogy melyik úton járj?”

Minden sora, még az is ami kérdez teljeséggel érzékelteti a teljes összeomlást…
Felvételen az intrója nem véletlen kezdődik úgy: Összeomlás… totális összeomlás…
A depresszió III magáért beszél.
„Halálosan csendes az éjjel
Vaksötétséget terít széjjel.
A tekintetem holdat kémlel
De fényét vakság rejti jól el!”

Tudják sokan, a hold számomra mindig is kiemelt szerepet tölt be. Volt amikor az esővel egyetemben különleges közvetítő szerepe volt… Gondold el: „fényét vakság rejti jól el” Mekkora lehetett a sötétség belsőmben?
„Nem akarok, hidd el, semmit már!
A létezés minden perce fáj!
Itt ugyan már, semmi sem használ!”

Egyértelmű és vitathatatlan utalás, szinte szóról szóra a Sötét Hangulat II.-re! Ez a vers csúcspontja. Ez nyomatékosítja meg az amúgy is sötét versben a sötétséget, és ez fordítja általánosból magam felé a verset. Ezért lett az első két rész keveréke, hosszú tervezés, és megfontolt vers alkotás eredménye eme III. rész.
Eredetileg e sorok így hangzanak:
„Nem akarok semmit most már
Érzem a létezés is, fáj!
És csak azt kapom, ami jár”

Alapvető különbség, hogy a sötét hangulatban 1/2- es ütemek vannak addig a depresszióban 1/3-osak az ütemek.
Nem akarok semmit – most már (Nyomaték rendre a 2. ütemeken)
Nem akarok – hidd el – semmit már!
Sajnos az ütemezés megvalósítása sok helyen és minden versben pontatlan, nem kidolgozott.

Leáldozott számomra mindenképp, ebben a versben mégsem gondolná az ember miről is van szó valójában… Azonban a sorok akik tudják mi rejlik mögöttük, magukért beszélnek:
„Ellobbanó tiszta lángok
Széjjelszakadt titán láncok
Végül mind hamvakká váltok!
Rommá lett gyönyörű álmok
Sebzett szívnek forrón fájtok”
„Széjjel szakadt titán láncok” egyértelmű utalás kapcsolatok megtörésére, megszakadására.
Az időhomálya bár nem dark vers, mégis érezhetően sötét hangvételű. Nem véletlen van ez, megírásakor bár az idő problémáját feszegetem, azonban aki észreveszi, mi rejlik a sorok mögött, felfedezheti az összeomlás és a Leáldozott analógiáját.
„Majd a feledés is homályba vész
Kegyetlen enyészet, nincs menekvés!
Az idő gyémánt kemény karmai
Hasítják szét, szíveknek burkait.
Végzetes sorban szöknek az évek
Szigorú rendre homályba vesznek
Parancsra lépdelve bele mennek
Enyészet sírgödrébe az életek”

Egyébként az egész vers a fokozásra épül, és ez a rész a vers csúcspontja…
Gondold el… milyen lehet, ha a feledés is homályba vész?
Ez egyértelműen arra a gondolatmenetre irányul akik az ő szívükből még az emlékem nyomát is eltörlik… Elfeledik miképp jót cselekedtem feléjük, amint hibát vétek azonnal az kerül előtérbe, és nem marad el a megtorlás… erre épül az egész vers… Nem is hinné az ember…
1. Sötét Hangulat II. (*, +)
[Tárgyilagosan nézve a legjobb és legsötétebb]
2. Idő homálya (*)
[A legszuperebb filozófiai vers, vetekszik az S.H.II.-vel]
3. Összeomlás (*)
[a legsúlyosabb veszteség következménye]
4. Depresszió III. (*, +)
[depresszió trilógia befejező, rendkívüli része]
5. Sötét Hangulat I. (*)
[jelentős ideig első volt]
6. Átfogó Gondolatok II. (*)
[Erős bíráló vers minden területen]
7. Mindhalálig
[a valaha írt leggyönyörűbb szerelmes vers]
8. Leáldozott (*)
[Leáldozott a szebb jövő képe…]
9. Törött Szárnyak (*)
[Mennék már… teljesen átírva]
10. Csöndes Halál II. (*, +)
[Közeleg a horror vers befejező része]
11. Depresszió II. (*)
[Depresszió magamra nézve]
12. Kárhozatra Ítélve (*)
[a születés körülményeinek drámai leírása]
13. Wak Sötétség (*) [célirányos átírás után]
14. Idő Csapdája
[Vitathatatlan: Védhetetlen az idő csapdája]
15. Átkozott Születés (*)
[a születés következményének agresszív leírása]
16. Átfogó Gondolatok I. (*)
[Összefogó dark vers, mára elavult]
17. Szeretet (**)
[legnépszerűbb, megismételhetetlen alkotás]
18. Depresszió I. (*) [Depresszió általában]
19. Álom (+)
[szeretet elő verse, szintén népszerű]
20. Múlandóság (*)
[Egy igen korai vers, színvonalasan átírva]
* Hangfelvételen létezik saját előadásban
** Megzenésítve létezik
+ Hangfelvételen létezik valamely szavaló előadásában

Mintegy 150 körüli vers létezik ebből megközelítőleg 50 kiemelkedő. Ez a 20 mondhatni alkotásaim csúcspontjai. Adott egy vers amely nem szerepel semmilyen listán, mert valójában szabad vers, nem mutatna reális képet a helyezése, mindazonáltal verseny vers, és a fővárosi szépíróversenyen 3. Helyezést ért el: Reménytelen Világ (*, +)
És most egy méltánytalanul elhanyagolt vers:
Őszinteség I. (*)

Hibákat mindig csak másban látunk
A sok rosszat más fejéhez vágjuk
Sosem vesszük észre saját magunk
Hogy gyakran magunknak is hazudunk!

Az életben egy szó, ami fontos
Igaz szó, mely jellemez és pontos
Ez legyen a jel az ég tengerén:
Mindig így élj: Csak őszintén!

Budapest, 2004. 03. 03.

Igen nagy különbség a régebbi versek, és a jelenkori versek között, a tárgyiasítás. Régebben azt írtam le, mit élek át, hogy érzek… ma sincs ez másképp, de igyekszem mindent magamon kívül megfogalmazni, nem nyilvánvalóvá tenni magamat. Legjobb példa erre a legsúlyosabb és leglélekbe mászóbb cuccos: Összeomlás. Ez gyakorlatilag az én összeomlásom tükre, mégis ahogy tudom elrejtem magamat benne.

„Könnyet vérző lélek, mi sérült
Ha éget mindenen keresztül
Fájó seb, begyógyul-e végül?
Kinek hidd el, hogy van még remény?
Mikor a kín a legfőbb élmény!
Ki mondja meg, mi a jó irány?
Honnan tudd, hogy melyik úton járj?”

Minden sora, még az is ami kérdez teljeséggel érzékelteti a teljes összeomlást…
Felvételen az intrója nem véletlen kezdődik úgy: Összeomlás… totális összeomlás…
A depresszió III magáért beszél.
„Halálosan csendes az éjjel
Vaksötétséget terít széjjel.
A tekintetem holdat kémlel
De fényét vakság rejti jól el!”

Tudják sokan, a hold számomra mindig is kiemelt szerepet tölt be. Volt amikor az esővel egyetemben különleges közvetítő szerepe volt… Gondold el: „fényét vakság rejti jól el” Mekkora lehetett a sötétség belsőmben?
„Nem akarok, hidd el, semmit már!
A létezés minden perce fáj!
Itt ugyan már, semmi sem használ!”

Egyértelmű és vitathatatlan utalás, szinte szóról szóra a Sötét Hangulat II.-re! Ez a vers csúcspontja. Ez nyomatékosítja meg az amúgy is sötét versben a sötétséget, és ez fordítja általánosból magam felé a verset. Ezért lett az első két rész keveréke, hosszú tervezés, és megfontolt vers alkotás eredménye eme III. rész.
Eredetileg e sorok így hangzanak:
„Nem akarok semmit most már
Érzem a létezés is, fáj!
És csak azt kapom, ami jár”

Alapvető különbség, hogy a sötét hangulatban 1/2- es ütemek vannak addig a depresszióban 1/3-osak az ütemek.
Nem akarok semmit – most már (Nyomaték rendre a 2. ütemeken)
Nem akarok – hidd el – semmit már!
Sajnos az ütemezés megvalósítása sok helyen és minden versben pontatlan, nem kidolgozott.

Leáldozott számomra mindenképp, ebben a versben mégsem gondolná az ember miről is van szó valójában… Azonban a sorok akik tudják mi rejlik mögöttük, magukért beszélnek:
„Ellobbanó tiszta lángok
Széjjelszakadt titán láncok
Végül mind hamvakká váltok!
Rommá lett gyönyörű álmok
Sebzett szívnek forrón fájtok”
„Széjjel szakadt titán láncok” egyértelmű utalás kapcsolatok megtörésére, megszakadására.
Az időhomálya bár nem dark vers, mégis érezhetően sötét hangvételű. Nem véletlen van ez, megírásakor bár az idő problémáját feszegetem, azonban aki észreveszi, mi rejlik a sorok mögött, felfedezheti az összeomlás és a Leáldozott analógiáját.
„Majd a feledés is homályba vész
Kegyetlen enyészet, nincs menekvés!
Az idő gyémánt kemény karmai
Hasítják szét, szíveknek burkait.
Végzetes sorban szöknek az évek
Szigorú rendre homályba vesznek
Parancsra lépdelve bele mennek
Enyészet sírgödrébe az életek”

Egyébként az egész vers a fokozásra épül, és ez a rész a vers csúcspontja…
Gondold el… milyen lehet, ha a feledés is homályba vész?
Ez egyértelműen arra a gondolatmenetre irányul akik az ő szívükből még az emlékem nyomát is eltörlik… Elfeledik miképp jót cselekedtem feléjük, amint hibát vétek azonnal az kerül előtérbe, és nem marad el a megtorlás… erre épül az egész vers… Nem is hinné az ember…

Összességében ennyi...

All the Best

« Előző bejegyzés

Következő bejegyzés; »

Problémás tartalom jelzése