|
Sirius naplója
Fekete Kutya [132556 AL], gazdája Sirius
Kilencedik fejezet
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/132556
|
Kilencedik fejezet
Kilencedik fejezet
Winnetou és Ibolya szélsebesen szaladtak lefelé a tóhoz, s bár már fényes nappal volt ( már vége a tanításnak) az orrukig sem láttak a ködtől. Igen, közeledett a tél, lehűlt a levegő, és se Ibolyának, se Winnetounak nem jutott eszébe meleg ruhákat hozni, fürdőruhát meg pláne! Ki akar ilyen időben úszkálni a jeges vízben?!
De miután odaértek és átfésülték a tó partvidékének teljes területét (a biztonság kedvéért, nehogy Piszon egy kis alávaló füllentéssel túljárjon az eszükön) meggyőződhettek róla, hogy mégis viselniük kell majd ezt a kis kellemetlenséget.
-Öööö...hogy megyünk be?-hangzott Winnetou várvavárt kérdése.
-Nemtom---De mégis! Invito varangydudva!
(-A VARANGYDUDVÁÁÁÁM! TI KIS CÍNYTEVŐŐK!)
És a levegőben egy undorító zöld valami repült feléjük.
-Megvan. Winnetou, nyeld le!
-T-tessék??!
-Azt mondtam NYELD LE!
-Hülye leszek! Nyeld le te! Pfuj! UFF!UFF!
-Jójó, csak ne uffolj itt nekem...( magában hozzátéve: nini, Winnetou fél a víztől! )
És hamm!
Majd böff.
Aztán:
-Ez undorí--tátogás--
-Ajaj, be kéne menned a vízbe...mert még megfulladsz itt nekem! UFF!
De mivel Ibolya nem tudott járni úszóhártyás lábai miatt, Winnetou a levegőbe kapta, és (ZSUPSSZ, PLACCS) belelendítette a vízbe.
Ibolya odalent csak vaksötétséget látott, de egyszercsak derengő fényt pillantott meg valahol a mélyben. Ehhez nagyon meg kellett erőltetnie a szemét, és még pikkelyes bőrrétege ellenére is érezte a tó jeges áramlatait. Egy szó, mint száz: Nem volt túl kellemes, átkozta is ezért Winnetout.
De hamarosan már kicsit sem törődött azzal, hogy mi van Winnetouval, sokkal jobban érdekelte, hogy mi lesz VELE...
...Folytatása következik!...
|
Problémás tartalom jelzése
|
