Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/135996
|
A karjaidban meghalni
Egyszer, régen volt egy lány, akit szívből szerettem,
Nem érdekelt senki, de érte bármit megtettem.
Magával ragadott és ellenne semmit sem tehettem,
Érte sok rossz dolgomat a föld alá temettem.
Sok-sok hónap eltelt, vidáman és boldogan,
Szerettük egymást, kitartottunk egymás mellett jóban-rosszban.
Az ő nevét lehetett hallani minden mondatomban,
Akármikor kellett futottam hozzá azon nyomban.
De rájöttem, hogy gond van, köztünk bomba robban,
Azt mondta, már nem szeret, na akkor voltam bajban.
Veszekedések, sírás, hirtelen jött a szakítás,
Egyenesen egy drámába illő volt ez az alakítás.
Idegileg is megviselt és eltávozott a lelkem,
Elhagyott az a lány, akit a legjobban szerettem.
Kiborultam, sírtam, és csak ezt hajtogattam neki,
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni.
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni,
Csak Veled szeretném az életem elcsalni,
Számtalan éjen voltam mélyen
Számtalan napon át feküdtem kábán
Csomót keresve a kákán, de én futamodtam meg gyáván,
Nem tudok másra gondolni szíved elrablóját látván,
Titkon annak örülnék, ha cédulát láthatnék a lábán,
Persze Neked, azt kívántam sok sikert,
Közben úgy éreztem magam, mint egy kivert
Kutya, akit ott hagynak szinte vérbe fagyva,
És élve hagyva vár, hogy valaki befogadja.
Az önsajnálat marcangol és bánt,
Kérges szívemből egy darabot lehánt,
Látom, ha vérzel, és ha ebbe a darabba nézel,
Te is láthatod szerelmem, szerelmem nem vész el.
Nem akartam, hogy belém láss, de most rá visz a kényszer.
Szeretném, hogy maradj velem örökre és ha rosszat érzel
Kapaszkodj belém két kézzel, de nem lehet baj,
Csak a szíveddel láss és ne ésszel.
Azt kívántam magamnak, hogy az utcán vérbe fagyva,
Haljak meg mindenkitől távol, magányosan kitaszítva.
Ültem a teraszon a cigiket kartonszámra szívva,
Az öngyilkosság gondolatát mindig az agyamban tartva.
Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör,
Elegem volt abból, hogy én voltam a szemetes vödör.
Amibe beledobhattál akármit, mondhattál rá bármit,
Hozzám mindig jöhettek hisz vigasztaltam bárkit.
De én nem kaptam ezt vissza mikor rám szakadt az égbolt,
Mindenki csak csesztetett és rosszabb lett mint volt.
Már csak egy fekete folt, hisz már nagyon régen volt,
Akadt olyan ember, aki barátként csak előre tolt.
Egy lányhoz szólok most kit még nem találtam meg,
De ezen a gyönyörű földön akad még rengeteg.
Remélem egyszer rátalálok és vele együtt a boldogságra,
Soha ne bízd el magad ez a történet tanulsága.
|
