Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/104105
|
2008-02-29
Talán, ha visszatérek én
feledve mindent,
elsőként te jössz majd felém.
Nem lehet láthatatlanul
közöttünk más is
a szerelem önző, nagy úr...
Bújkálva, titkon öleltél,
nehéz így élni
neked is jobb ha végetér.
Ha tiszta szívvel
jössz elém, vállalva engem,
nem lenne más, csak te meg én!
XxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXxXx
Elbúcsúzom tőled, köszönöm, hogy voltál,
Köszönöm, hogy védtél, köszönöm, hogy óvtál.
Köszönöm a féltést, köszönöm a sok jót,
Köszönöm a vigaszt, a sok kedves, szép szót.
Perceid, melyeket feláldoztál Értem,
Mindent, amit adtál, mit tán nem is kértem.
Lelkem bús poklából emeltél a fénybe,
Utadon haladtam új ÁLMOT remélve…
Együtt léptem Veled – balga mód ezt hittem,
Te voltál az ˝ utam˝, Te voltál a MINDEN!
Emeltél magasba, álmaim honába,
Most meg letaszítasz szürke út porába.
Azt hittem, örökké tarthat ez a varázs,
De elaludt végleg, kihunyt minden parázs…
Mást mutattál Nekem, mint vagy az életben,
Azt hittem, ismerlek, de úgy tűnik, tévedtem.
Legyőztél már megint, VESZTESKÉNT ballagok,
Hiszékenységemért megint csak sírhatok.
Lelkem porban hever, oda lett kötözve,
Búcsúzom hát Tőled, minden jót, ÖRÖKRE….............
|
