Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/122300
|
o8.o3.1o.
Children of Distance - A karjaidban meghalni /részlet/
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni,
Csak Veled szeretném a kis életem elcsalni,
Számtalan éjen voltam mélyen,Sok napon át feküdtem kábán
Csomót keresve a kákán, de el én futottam gyáván,
Nem tudok másra gondolni szíved elrablóját látván,
Titkon annak örülnék, ha cédulát láthatnék a lábán,
Persze Neked, azt kívántam sok sikert,
Közben úgy éreztem magam, mint egy kivert
Kutya, aki vérbe fagyva,bár élve hagyva vár, hogy valaki befogadja.
Az önsajnálat marcangol és bánt,
Kérges szívemből egy darabot lehánt,
Látom, ha vérzel, és ha ebbe a darabba nézel,
Te is láthatod Szerelmem, szerelmem nem vész el.
Nem akartam, hogy belém láss, de most rá visz a kényszer.
Maradj velem örökre és ha rosszat érzel
Kapaszkodj belém két kézzel, akkor nem lesz vészjel,
De elérni csak úgy fogsz, ha szívvel látsz, nem ésszel.
Azt kívántam magamnak, hogy az utcán vérbe fagyva,
Haljak meg mindenkitől távol, magányosan kitaszítva.
Ültem a teraszon a cigit kartonszámra szívva,
Az öngyilkosság gondolatát mindig az agyamban tartva.
Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör,
Elegem volt már abból, hogy én voltam a szemetes vödör.
Amibe beledobhattál bármit, mondhattál rá bármit,
Hozzám mindig jöhettek hisz vigasztaltam bárkit.
De én nem kaptam ezt vissza mikor rám szakadt az égbolt,
Mindenki csak basztatott és rosszabb lett mint volt.
Már csak egy fekete folt, hisz már nagyon régen volt,
Akadt olyan ember, aki barátként csak előre tolt.
Egy lányhoz szólok most akit még nem találtam meg,
De ezen a gyönyörű földön akad még rengeteg.
Remélem egyszer rátalálok és vele együtt a boldogságra,
Soha ne bízd el magad ez a történet tanulsága.
|
