Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/224210
|
2008-05-20
Remenyik Sándor: Mi mindig búcsúzunk
Az éjtől reggel,
A naptól este,
A szinektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk,
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny,- vigasz.
Elfut a perc, az örök idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utánna.
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj.
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.
|
