TeveClub! - miss.u naplója

Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone

[ Mi ez? ] [ Írok ide ]

haverok:

miss.u naplója

Mentol [117728 AL], gazdája miss.u
2008-06-12,csütörtök

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/117728

2008-06-12,csütörtök

Persze ma már nem csináltunk semmit.Mármint semmi olyat,amit amúgy igen.Reggel jó gyorsan lezavartuk a főpróbát.Ez volt az utolsó?A legutolsó dolog ami…nehéz.Nehéz volt már most végig menni az épületen,mi nem is énekeltünk szerintem úgy igazán,mert nem tudtuk ,hogy mit kell.Asszem nem igazán néztem rá senkire,talán Ica nénire igen,de ő meg nem nézett vissza.Nagyon rohantunk.Éva néni nagyon rohant,inkább így mondanám,mert mikor az utcáról befordultunk a hátsó kapun,akkor Éva néni négy gyerekkel leszakadt tőlünk,vagy mi tőle,ahogy tetszik,és ment egyedül.És Kormányos volt a hibás,mert szerinte direkt ment lassabban,pedig Éva néni sietett.
Aztán,a főpróba után,mindenki levitte a cuccát a fizikából,a németbe,de mi fenn maradtunk Eszterrel,mert Maróti azt mondta,hogy az ő osztálya felhozta a tablót,de felszerelni?Na azt már nem.Azt mondta nekünk,hogy betették a fizika szertárba.Ehhez képest,mikor Erika néni feljött,aki egyébként tök jó ,szín fehérben volt,kinyitotta a szertár ajtaját,bement és betódult utána az egész osztály,szószerint az egész,egyszerűen nem találtuk.Valaki elkezdte magyarázni,hogy:
-De Maróti Éva néni azt mondta,hogy ide hozták.
-Én nem látom.
-De azt mondta.
-De itt nincs.-itt már kicsit emelte a hangját.
-De…
-DE MONDOM HOGY NINCS ITT!!
És akkor Erika néni,aki addig azt nézte hol a tablónk,megfordult,meglátta,hogy mindenki bent van és:
-Minek jön be az egész osztály?!SZEMMELLÁTHATÓAN NINCS ITT A TABLÓTOK,úgyhogy mehettek kifelé.
Ezután megkerestük Maróti Éva nénit,aki teljesen az ellenkezőjét állította:
-Azt szeretnénk kérdezni,hogy hova tetszettek tenni a tablónkat,mert…
-A fizika szertárba.
-De ott nincs.
-De igen.
-De nincs.
-De igen.
-De Erika néni kidobott minket,hogy nincs ott a tablónk.
-De ott van.Betettük két szekrény közé.
Jaaaa.Hát az más.Feri bácsi segített feltenni nekünk a falra.Csak aztán jött Éva néni,és azt mondta,hogy paravánra tegyük,ezért leszedtük a falról,és letámasztottuk.Éva néni meg közben felküldte Kormányosékat,akik azt hitték,a falra kell tenni a tablót,és visszatették ugyanoda.Csak ferdén.Úgyhogy ott marad és kész.

A tanárbúcsúztatóra mindenki eljött,kivéve Edina nénit és Ica nénit.Sőt,Ica nénit még elmenni is láttuk.Azt hiszem,jól sikerült,Még Erika néni is hajlandó volt eljönni.A mi padunkba ültek Feri bácsival,mármint ahol mi szoktunk fizikán Eszterrel,meg Fruzsinával.És énekeltünk,és utána körbe kínáltunk sütivel meg gyümölcslével mindenkit.
És mindenki evett ,minket is beleértve.Kivéve engem,meg persze Erika nénit,amit komolyan ,gondoltam.Mert ő nem eszik/iszik semmi cukrosat.Én meg nem bírtam semmit.Mindenki odaadta a virágot,egy szál rózsát,a neki kiválasztott tanárnak.Mondjuk Erika néninek.Kicsit nyomasztott a sablon szöveg,de mit lehet csinálni.Nagyon sok szeretettel szeretném átadni Erika néninek,ezt a …rózsát.
És most egészen közel álltunk egymáshoz,nem másfél méterre,ahogy szoktunk.Sőt végigsímitotta a karomat,meg megpusziltuk egymást,meg minden.Sablon.Vagy több?Talán kicsit több…
Aztán,mikor már senki nem kért a kajából,odamentem Laci bácsihoz.Én nem akartam bőgni.Komolyan nem.Hogy néz ki,hogy már most folynak a könnyeim.
Nagyon nagyon fog hiányozni Laci bácsi.Nagyon.Meg mindn.És egy:
-Most mindjárt sírok.
bevezetéssel elkezdtem sírni.De csak kicsit.Nem emlékszem a szavakra.Talán csak arra,hogy ne sírj.Meg hogy én erre azt válaszolom,hogy jó.És ugyanúgy sírok tovább.

És én még csak abbahagytam,de mikor elment minden tanár,és odaadtuk Éva néninek az ajándékát..És elkezdett sírni.És nevetni.És nem tudott beszélni egy darabig.És innentől kezdve Éva néni sírt.Végig.
Állati rossz?Vagy nem tudom milyen volt látni Éva nénit,nevetni vele.Éva néni sírt,és én.
Nem érdekelt,egyszerűen nem érdekelt,most nem,hogy ki látja.Most hagytam,hogy follyanak a könnyek.Mert kell a búcsú.És kellenek a könnyek.De ha tényleg szeretsz.Akkor ez egy jó sírás.
És Éva néni nézegette az ajándékait,a bőröndöt,meg a többit,és boldog volt.És én is az .És mégjobban szomorú.Néztem Éva nénit,néztem,hogy hogy veszi a kezébe a tárgyakat,és végnélkül folytak a könnyeim.
”Érted haragszom,nem ellened.”
Sírtam,és nevettem magamon.Meg Éva nénin is.Nehéz.És olyan jó,hogy közben ott voltak a többiek.És mi még maradtunk.Egész sokáig,Higyisánnal,meg Eszterrel,meg Fruzsinával.
Mikor visszajött Erika néni,éppen kidobtam az utolsó zsebkendőt,amit még Fruzsina adott.És mivel még mindig sírtam.Kértem tőle is egyet,mert már mindenkiét elhasználtam.Ő meg rám néz:
-Mi a baj?
-Semmi.-És sírok.És közben mosolygok is rá,már nem érdekel,ha sírni lát,már nem zavar,ha megtudja,hogy nem vagyok erős,már nem akarom,hogy ne lásson gyengének.Mert most úgysem rúg belém.Már nem akar.Milyen jó,hogy nem érdekel,ha elengedem magam előtte.
-Aha.-Néz rám.-Látom.Hozok egyet.
Aztán behívott érte.És még kétszer,vagy többször megkérdezte,hogy mi bajom.
-Az elválás.Vagy még más is?
Nem tudtam.De,mittudomén.Mindegy is.
Aztán Higyisán mondta,hogy nehogy már ezért a kócerájért sírjak.Erika néni meg:
-KÓCERÁJ?
És bejött Feri bácsi is és kérdezte,hogy na mit csinálunk.
-Bőgünk…
-Bőgünk…:)
Erika néni mondta neki,hogy Higyisán úgy próbál felvidítani,hogy ne sírjak ezért a kócerájért.
-Micsoda ,Dóri?
-Ezt a Robi mondja,nem Dóri.Mondom neki,hogy nem biztos,hogy máshol többet törődnek vele majd,mint itt.Meg jobban szeretik.
-Hát engem azért szerencsére elég sokan szeretnek itt.-Higyisán.
-Hogy nem foglalkozunk itt vele eleget.
-Micsoda?Én egész végig a Dóri lelkét ápoltam.
Végig engem nézett,úgyhogy gondolom elvesztette a fonalat,Higyisánnál.
-De…ezt a Robi mondja.-Erika néni kicsit már bolondnak nézte.:)
-Ja.Azt hittem a Dóri,mert hát vele azért…
Micsoda?Laci bácsi ápolgatta a lelkemet.Najó Feri bácsi is,de azért…Tovább képzésre mentek.Mindketten.Feri bácsi előre ment,Erika néni meg még az ajtót zárta.
Én meg néztem.Néztem,hogy zárja be az ajtót.Utoljára nézem?Feri bácsi után szólt,hogy várja meg.És elindult.Kicsit futott.Én meg néztem utána.Bámultam ,hogy hogy megy el.
És arra gondoltam,hogy ha eddig nem jegyeztem meg,hogy milyen,mikor hátat fordít,most sem fogom.Megint végig símitotta hátul a szoknyáját.A fenekén,az az igazság,megint tipikusan az én mozdulatom is.Te jó ég.De ez komoly.Ő is ezt csinálja.Furcsa,de tényleg.
Megvártam,míg befourdul a sarkon.
És még egy kicsit hallottam a lépteinek a hangját.De már nem vártam meg,amíg elhal.Minek.Különben sem szabad utánanézni annak,ami elmegy.Az időnek,az embereknek,a nagy perceknek.És én mégis mindig bámulok utánuk.Pedig nem szabad.Ha eljön a pillanat,úgyis mindenki elmegy.És egyedül maradunk.
Majd holnap.

« Előző bejegyzés

Következő bejegyzés; »

Problémás tartalom jelzése