|
Kicsiviol naplója
Nihilista Dög [81400 AL], gazdája Kicsiviol
2008-09-30
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/81400
|
2008-09-30
Furcsa dolog skatulyák és sztereotípiák szerint élni...
Kezdek ridegen tekinteni azokra, akiknek állítólag számítottam eddig. Persze kivételek vannak, de... egyre kevesebb és kevesebb. Sajnos erre is csak annyit tudok mondani, hogy nem érdekel... a legfurcsább mindebben, hogy komolyan is gondolom, és tudom is, hogy igaz.
Lassan telik az idő... egy hónap után olykor úgy hihető, mintha évek múltak volna el. Van, amit nem lehet megszokni sohasem... az idő mint fogalom is elég tág, nem csak mint értelem. Honnan tudható, hogy mikor kezdődik a holnap és mikor van vége a tegnapnak? Mi is a ma? Metszéspont, semmi más... Mikor azt mondod, már volt és majd lesz, csak annyit közölsz: most van.
És mégsem igaz mindenre... az érzelmek is mindig változnak. Azt állítod, szerettél, szeretsz és szeretni fogsz. Ha azt mondod, szerettél és szeretni fogsz, mégis mitől jelentené, hogy most is szeretsz? Lehetséges, hogy most az érzelmeid lehűltek, a lelked üres, a szíved fagyos, talán nem is tudod, éreztél-e valaha... Hm. Vagy a válasz jóval egyszerűbb, s vele együtt bonyolultabb is. Mi van akkor, ha érzel ugyanúgy és mindig? Csak vakká válsz önnön lelkedre, önnön érzelmeidre... óvatlanul hiszed, hogy nincs ott az, ami tulajdonképpen betölti az egészet.
Ha olvasod is... nem hinném, hogy tudod, miről beszélek. Talán Ő érti... és meg is érti.
(Nagyon jól tudod, hogy egyikünk sem könnyű eset. Megfogalmazni ugyebár nem tudjuk... mert "csak" érezzük. Nyilván lesznek még viták... nyilván lesznek még könnyek és dühöngések... és a sok elszívott cigaretta. Mégis... szeretlek. O.o)
|
Problémás tartalom jelzése
|
