|
Emese naplója
Prince Terrien [273076 AL], gazdája Emese
2009-04-22
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/273076
|
2009-04-22
Ritka szar volt a mai nap. Legalábbis érzelmileg. Történésileg...középszerű. Suliban sportnap volt és ilyenkor baromira megnyilvánul, hogy ön -és közveszélyes vagyok, pedig 5.-óta kosarazom és ha épp jó sokat aludtam akk az megy is. De ált. bénázok. És ma így is volt. Elmentünk az Erdészkert (nagy füves placc ahol a búcsút szokták tartani, de a sok marha most központi ovit épít oda...pf) melletti focipályára, de persze út közben kiment a rossz bokám és persze h Gg előtt (hogy ő ki az teljesen mindegy, "csak" egy srác aki nagyon tetszik, de csak bénázni tudok előtte). Eltámogattak a focipályáig, majd amíg a fiúk a kapura-rúgási-versenyt csinálták, napoztam a fűben és a hangyák soxeretettel mászkáltak rajtam...segáz, szeressük a természetet. Aztán szlalom, ofőm nem akarta hagyni h csináljam, de én olyan vagány és hülye vagyok, h persze h lefutottam és a bokám persze h mégjobban tönkrement. De az is persze, hogy utána képes lettem volna 300 m-es gyorsfutásra vállalkozni, mert "már jól vagyok és meg tudom csinálni!!!"...De nemhagyták. Hál' Istennek. Visszaérve a suliba kimentünk az udvarra és a nemrég kialakított röpi pályásn osztálytársaim röpizni kezdtek. Természetesen leültem a fűbe és csak figyeltem hogy milyen jól szórakoznak. Szerencsére egyik "barátném" aki szintén bokailag sérült, leült mellém így már ketten néztük a sportoló kiscserkészeket. Aztán nemsok idő múlva kitúrtak minket a 11.-esek. Az egyik srác aki tetszik röpizett, de szinte semmit nem néztem felé...nemtommér. Hülye vagyok pont
A sportolást azzal zártam, hogy a suliban az egyik tanárral labdáztam, meg egy 10.-es sráccal (aki jó haverom)... elvoltunk.
Aztán volt eredményhirdetés és az osztályom lett az első. Fogalmam nincs h csináltuk. Kaptunk egy 5000 ft értékű csokitortát, ami kész hízókúra volt ráadásul nem egy nagy szám. Csodás hangulatomra rátett egy lapáttal, hogy kedves "elsőcsókom" bekapcsolódott buszmegálló felé vezető utamba, úgyhogy együtt mentünk. Kérdezett vmit aztán nekem meg be nem állt a szám és végül annyira hülyén éreztem magam, hogy otthagytam és a buszmegálló fedett részébe álltam. Buszon odajött hozzám, kérdezte mi baj van, h elhúztam. Mondtam semmi. Ennyibe maradt a dolog. Most végre itthon vagyok és mivel majdnem csak egyedül, a külvilágnak szerencsére nem sokat árthatok.Ma. De holnap is lesz nap. És nemvárom...:(
|
Problémás tartalom jelzése
|
