Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/83740
|
RÉMÁLOMBÓL VALÓSÁG!!!OLVASD. o.O
az egész rosszkedv ma hajnali 2kor kezdődött.este,2körül arra keltem, hogy a tesóm (5ésfél/fiú/Zsolti), az ágya (emeletes) melletti polcnál áll, és köhög (de naon csúnyán, mert kruppos), és ugy köhögött, amikor be szokott fulladni. gyorsan felkeltettem a szüleimet, akik rögtön beszaladtak a szobába. én kiszaladtam, mert nem bírtam nézni, ahogy a tesóm nem kap levegőt, és fuldoklik, és a torkát fogja. kimentem az erkélyre, és ott teljes erőmből elkezdtem sírni, meg kiabálni, de aztán anyám behivott, hogy ne kint kiabáljak, mert felekelnek a szomszédok. erre bementem. a földön fetrengve ordítottam/sírtam, hogy nem akarom, hogy meghaljon. egyszer bementem a szobába, és azt látom, hogy a tesóm az ágyon fekszik mozdulatlanul, apám mellette, és mesterségesen/szájon át lélegezteti, a tesóm szája lila, meg se mozdul, a szeme csukva, nem vesz levegőt. (késöbb kiderült, hogy 10percig eszméletlen volt, 2percig nem lélegzett) erre kifutottam, és mégjobban elkezdtem sírni. hallottam, ahogy tök hangosan szólítgatják, meg kiabálnak, hogy térjen észhez, de semmi jelet nem adott. továbbra is mozdulatlanul feküdt. anyám mind e közben hívta a mentőket, kérdezte apámtól, hogy mi van,mert hallotta, h. baj van, de apa at mondta, h. semmi, hogy anyám megőrizze a nyugalmát legalább anyira, hogy beszélniu tudjon. majd lementem a lifttel a mentősök elé, sírva, pizsamába. már pont jöttek, mire leértem. beengedtem őket, és elöttem felmentek, mert a sok cucctól nem fértünk volna be a liftbe. aztán én is felmentem. de kinnt maradtam a folyosón, és sírtam tovább....de néhányszor bementem, megnézni, mit csinálnak, és szörnyű dolgokat láttam. olyanokat, hogy eddig azt hittem, ez velem soha nem fog megtörténni, ilyet vcsak filmekben láttam eddig: a tesóm még mindig feküdt (a nappaliban), infúziót kapott, nézték géppel, hogy dobog a szíve, kapott oxigénmaszkot is. de már lélegzett. kicsit megnyugodtam., kb. fél óra után az egyik mentős hozott fel a kocsiból egy székszerűséget, v. nem tom, mi volt az. félig, mint egy tolokocsi. abba beleültették, még mindig kapott infuziot, meg a maszk rajta volt. de már nyitva volt a szeme, és rámnézet...az a tekintet...elsírtam magam ismét. elmentek a kórházba....ott vettek töle vért, h. mérjék a vércukrát, 5 helyett 16!!!ami nagyon nagy baj. át akarták szállítani egy másik kórházba, de az orvos mondta, hogy a stressztől is felmehetett a cukra, meg még rengeteg vizsgálatot csináltak. arra is gondoltak, h. lenyelte a nyálát/félrenyelt, és a tüdejébe ment a nyál/üdítő, amit még az elött ivott, mielött felébredtem volna. aztán 5óra körül el tudott aludni. reggel 8ig rajta volt a maszk, aztán levették...... ma este voltam benn nála, és már nagyon jól volt. de adddig nem jöhet haza, amig meg nem tudják állapítani, hogy miért volt ez az egész.
ez az éjszaka örökre meg fog maradni bennem, soha nem felejtem el azt az izgalmat, szanvedést, és azt az arcot, amit akkor láttam, amikor elvitték a mentősök.
2009.06.10.
*ez naon cute, de fura kép rola, lesz majd normális is**
|
