|
Trófea naplója
Felix. [138358 AL], gazdája Trófea
kiegészítés
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138358
|
kiegészítés
Egy reménysugár a sötét korszakból
Napokra napok jöttek, hetekre hetek és mire észbe kaptam eltűnt röpke 3 év Charlotte óta.
Nagyon hiányzik. Nem hittem volna, hogy egy férfi ilyen mély érzelmeket is táplálhat a gyengébbik nem felé.
Ma is három ismeretlen kurtizán mellett keltem fel, ahogy mostanában szoktam. Hát nagy fordulatot vett az életem! Egyre jobban elzüllök és az a nagy baj, hogy még fel sem fogom teljesen mi történik és mit csinálok. Zavar jellemez.
De amikor összeszedelődzködtem és kimentem a piroslámpás ház hátsó bejáratán egy összetűzésbe botlottam bele. Két férfi. Az egyik alacsony termetű, ruházata megszokott: elnyűtt kalap, fekete bőr cipő, kabát, sétapálca, biztos ide valósi. Viszont a másik.. szikár és nyúlánk testalkatú, bokáig érő lepel vagy köpenyszerű anyag fonta körül a testét. Figyelmet parancsoló testtartással indult meg a mostanra már sarokba szorított kalapos idegen felé. Aki könyörgően térdre rogyott és sírva kérlelte a hatalmas termetű férfit. Hátat fordítottam szép lassan elindultam, nehogy újabb balhéba keveredjek, másnaposan biztos padlóra küldenének.
Egyszerre csak síri csend lett.
Már a kalapos hangját sem halottam. Megfordultam. A túlzott kíváncsiság vezérelt.
Üres, üres az előbb még veszekedéssel teli kis utca. Furcsa módon a kalandvágyam most nem volt a helyén és inkább megőrjített a vágy egy kis Mary-féle fekete kávéért, mintsem kiderítsem kik voltak ezek és hogyan tűntek el olyan gyorsan. Így elindultam a kávézó felé enyhíteni koffein iránti reggeli szomjam.
De ahogyan fordulnék vissza véletlenül beleütköztem egy férfiba, nemis akárkibe. Abba az illetőbe, aki pár másodperce még a frászt hozta a kalapos öregre. Felnéztem rá: szemei vörösen izzottak, hosszú sötét haja pedig a vállát verdeste. Elég rémült képet vághattam, mert megcsillantak hófehér fogai a hátborzongató mosolya miatt.
Jó benyomást tehettem rá, mert nem támadott rám, sőt! Folyamatosan nyugalomra intett miközben elmesélte a szinte mesébe illő élettörténetét. Ő egy kérdést sem tett fel, velem ellentétben. Nem volt szüksége rá, ő már tudott mindent rólam. Alkalmattán még nevemen is szólított. A jó hangulatú beszélgetésnek azért nem nevezett társalgás akkor vett igazán furcsa irányt, mikor megkérdezte mire vágynék az életemnél is jobban. Micsoda őrült kérdés ez?! Sokpercnyi gondolkodás nélkül rávágtam azt a nevet, ami számomra a mindent jelentette.
„Charlotte”
Ezután elmondta, hogy amikor elérkezik az időm megteszi, amire kértem. Feltámasztja nekem az én gyönyörű feleségemet. Egy valamiért cserébe…
Jya
http://teveclub.hu/naplo/177055
|
Problémás tartalom jelzése
|
