Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/285674
|
2010-01-13
A hiány.
Amikor hiányzik nekünk valaki, vagy valami, akkor tisztán önmagunk, az önző, vágyó, halandók vagyunk. Szerintem.
Nekem annyi mindenki, és annyi minden hiányzik, és hiányzott már. Mint mindenki másnak. Se több, se kevesebb.
De kérdem én: mi a jobb? örülni annak, hogy van mire visszaemlékezni, vagy tudatában lenni annak, hogy valami most nincs, amit akarunk, hogy legyen.
Mind a kettő ugyan úgy egy vergődő, életéért görcsösen ragaszkodó, valójában pedig értelmetlen harcot folytató hal képét tárja elém.
Ő is csak a partra vetődik, a környezet miatt, és próbál tenni ellene, predesztinációban nem hisz, az evolució megtanította küzdeni az elemek ellen és ő küzdeni is fog minden utolsó "leheletével", pedig ő csak egy hal, egy a sok millió-billió-trillió picinyke halból, akinek fontosabb szerepe nincs is. A mi életünkben. De lehet, hogy azt a halat épp ki akarná fogni valahol, valaki, aki az éhhalál szélén áll. De ha az a hal nem küzd, sosem lehet valami nagyobb része. De lehet, hogy csak elúszkálni a tengerben tovább, és nem mentené meg egy haldokló mihaszna emeber életét, lehet végelgyengülésben halna meg évtizedek múlva. A lényeg, hogy ő nem ott, akkor a parton akar meghalni. Nem tudja, hogy mire, de vágyik valami másra.
Na ilyen a hiány. Vágyunk valami másra, ami nem tudjuk hogyan és miért változtatna a mi életünkön, vagy valaki másén, de adnánk neki egy esélyt.
Én örülök, hogy annyi jó barátra és szép szóra tudok visszaemlékezni, a levelezések, a levelek, a fényképek... mind az óceán más más részét jelölik, amibe úgy visszamennék, ha tehetném. De én most vergődöm a partot.
Aztán megállok és rájövök, hogy nem is olyan rossz itt nekem. És rájövök, hogy lehet ez volt az én életem értelme, hogy hiányoljak valamit, de egyben ezzel egy múltbéli birtoklás tudatában legyek. Aztán legyek tovább. Hátha elered az eső, és egy egész folyó, vagy egy tó kerül körém, és olyan halakkal hoz össze az új környezet, akiktől pont a hiány és a konformitás választott el
De most már saját ökoszisztémánk van és több okos szót nem tudok mondani,
boldog vagyok. és örülök annak, hogy voltam nem boldog, mert tudom, hogy most boldog vagyok. örülök, hogy van mit hiányolnom, mert egyszer az enyém volt.
és most jó. takarjon be valaki, aludni akarok egy kicsit... hogy holnap reggel újra boldog lehessek.
|
