Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/165496
|
Tevékeny Teve vagyok ^^
Ma 200 napos a Tevékeny Tevék karaván. Történetet kell írnunk erről... és hogy hogyan lettünk Tevékeny Tevék. Az én történetem hosszú, de ha szeretnéd, olvasd el x]
Tevékeny Teve vagyok
Közel kétszáz nappal ezelőtt született .masni :]. Egy kis teve volt csak a nagy sivatagban, aki nem találta a helyét. Mert bizony, sok karavánban megfordult ő. Megetszett neki egy-egy karaván, belépett és nemsokára csalódva hagyta el azt. Vagy a vezető volt hazug, vagy... Ő sem tudta igazán miért, de nem érezte otthon magát sehol. Úgy érezte, sehol nincs egy olyan karaván, ahol szeretik egymást a tagok, a vezeő nagyon kedves és nem ígér olyat, amit nem tud betartani. Igen... így gondolta még akkor. Egy idő után karaván nélkül maradt. Voltak ugyan barátai, de az nem volt ugyanolyan, hisz nem értek rá mindig.
Sétálgatott minden nap, lassan és biztosan a nagy sivatafógban. Egy napon meglátott egy gyönyörű, fényűző kaput, egy karavánét. Úgy gondolta, unja már az egyedüllétet, nem lehet rossz egy karaván, amely ilyen szépen néz ki. Belépett hát. Az elején izgatottan várta a leveleket, amiket a karavánvezető írt. Teltek a napok és egyre kevésbé érdekelte akármi is, hisz a karavánban mintha megállt volna az élet. Nem írt senki a fórumra, nem volt fenn senki a cseten, a karavánvezető nem írt már levelet... Érezte, hogy mennie kell... Kilépett a fényűző karaván ajtaján és csak ment... vissza sem nézett. Megint egyedül volt a nagy sivatagban, teljesen egyedül. Kezdte elfogadni, hogy ő sosem talál olyan karavánt, amilyenről álmodik.
Sétált, ment és csak ment. Gondolkozott, hisz nem volt más dolga. Egyszer megint egy karavánra bukkant.
- Be nme lépek én már, hogy megint úgy járjak, mint eddig mindig! - makacsolta meg magát. Viszont elhatározta, hogy otthont épít magának, egy kicsiny kis házat nem messze a karavántól. Ezekben az időkben sokszor ült ki a mosoly az arcára, mikor kinézett az ablakán és látta az önfeledten játszadozó tevécskéket. "A látszat csal" - mondta ilyenkoor magának. - "Eddig mindig csalt, most is csal"
Minden nap elment a karaván kapúi elött. Be-be kukucskált a karaván ajtaján, hogy megnézze, megállt-e az élet a karavánban, mint eddig mindig a tapasztalatai alapján... Nem. Telt últ az idő és egyre nagyobb, egyre boldogabb karavánnak tűnt. Nem mert bemerészkedni. Mit csinálna ott? Ugyan az történne mint eddig.
Egy napon látogatója érkezett. Kopogtak kicsiny háza ajtaján.
- Szia! - köszönt valaki.
- Szia. - köszönt vissza .masni :].
- Ööö... sütöttünk egy kis sütit a minap és mondták, hogy hozzak neked is! - és azzal átnyujtott egy tálnyi finom csokis muffint.
- Kik mondták? Miért? - kérdezte masni.
- A karaván... a tevék. :) Mert láttuk, hogy egyedül vagy... Gondoltuk biztosan jól esne.
- Köszönöm szépen! - mondta masni lelkesen. - Gyere be, ha kedved van hozzá.
- Szívesen. - é belépett a kicsiny szobába az idagen teve. Egész délután beszélgettek. Mindenről, még a karavánokról is. Elmesélte az idegen teve az ő életét, elmondta, hogy ő már nagyon rég e karaván tagja és sosem volt még boldogabb.
" Úgyis csalódnék. " - emlékeztette magát masni. Elment a kis teve, de azután minden nap visszjött és nagyon jó barátokká váltak. Minden nap mosolyt csalt masni arcára, és masni napról napra egyre boldogabb lett.
Nem érezte egyedül magát, csak esténként, mior újdonsült barátja elment és egyedül maradt.
Egyik ilyen éjjelen rémálva volt. Azt álmodta, hogy becsapja majd őt a kis teve és újra egyedül marad. Egyedül, a nagy sivatagban.
Másnap szomorú volt. Elhatározta, hogy ha még egyszer csalódnia kell, akkor ez most következzen be. Mikor a kis teve elment, bemerészkedett a áta mögött a vidám kis- illetve már nagy létszámú- karavánba. Szétnézett. Mindenki boldog volt. Kutat vett észre a karaván közepén. Odasétált. Belenézett a kristálytiszta vízbe. Egy msáik teve állt a háta mögött.
- Szia! - üdvözölte őt. Körbevezette, mesélt neki. Ő volt a karaván vezetője. Masni igyekezett enm nagy reményeket táplálni a karavánnal kapcsolatban, de nem sikerült. Nem is csalódott azután. Barátja sem csapta be, ahogyan álmában látta és még több kedves teve lett az ő jó barátja. Rátalált arra a karavánra, amiről álmodni sem mert volna, Tevékeny Teve lett belőle.
Sok idő eltelt és egyre boldogabb és elégedettebb lett. Elkezdődött az iskola és masni egyedül maradt, gazdája nem látogatta őt. Nem telt bele sok időbe és meghalt.
Eszternek naponta eszébe jutott masni és a Tevékeny Tevék. Egy napon újra tevét hozott létre, ám .masnii :] nézen. Visszament masni a karavánba. Immár majdnem 70 napja tagja a - bizton állíthatom - leges legjobb karavánnak a TC-n. Nagyon boldog itt, hogy megtalálta a helyét a nagy sivatagban, azt a helyet, ahol otthon érezheti magát és büszke rá, hogy Tevékeny Teve lehet ^^
|
