Tartalomjegyzék
- (FONTOS!)
- (Melóniák)
- (kérdéssor)
- (ami volt, elmúlt)
- (Tegnapelőtt)
- (nabumm.)
- (Boldogság :))
- (impressziók rabságában)
- (csakegyidézet)
- (Alptraum)
- (Versikék :x)
- (...)
- (Élet(?))
- (Epigramma)
- (Majd ha...)
- (izé.)
- (Koszinusz tétel)
- (újrakezdés!?.)
- (tespedés)
- (én rontottam el)
- (Függő változók ömlengései)
- (November öt.)
- (misery)
- (Lonely fighting)
- (Tizenöt éves lettem én)
- (Szürke szemmel)
- (Az utolsó után)
- (Talán az utolsó bejegyzés)
- (2010-10-11)
- (túlélem?)
- (Tancsa)
- (én)
- (You're my worst imagine :))
- (slowlykilling in process)
- (AZ ÉLET ÉRTELME.)
- (Stangegoodfeel)
- (A fény az alagút végén)
- (Alone with my camera)
- (élek és tanulok...)
- (Middle school of broken dreams)
- (fuss el véle.)
- (közel a vég, és mégis messze van)
- (nyár van mindig)
- (confused)
- (beírtak, de megérdemlem)
- (plasticdrama)
- (goodbye bolyai.)
- (Odáig vagyok, meg vissza.)
- (Segítség, vakáció!? =P)
- (Waterpolo-woman inside?)
- (Hardest way)
- (2010-06-08)
- (osztálytalan berándulás)
- (Dreamdie)
- (semmi sem változik)
- (Kompetenciám nyomában)
- (Where I am?!)
- (Balaton)
- (sport is life. =])
- (visszafelé haladva...)
- (hiánybetegség)
- (A gyűlöletről)
- (Itt repül a kismadár!)
- (fall in the future)
- (my black hole)
- (I go crazy because of You)
- (looser ...)
- (not the best, but me. :) :()
- (trouble tunnel)
- (nincs cím)
- (a minden egy semmi.)
- (crush)
- (-no understanding-)
- (tudok repülni.)
- (szeretlek, szerda.)
- (Life is my killer.)
- (turn-around)
- (.)
- (Love is like a roller coaster.)
- (beforelife)
- (2010-03-12)
- (Mi az a részegeseset?!)
- (ki akarok szállni.)
- (oh.nevermind.)
- (lebegés a semmiben.)
- (Endly the end.)
- (nem senki, csak egy akárki.)
- (frozenbrain._.)
- (a kudarc gyönyörű.)
- (Deutschland in my heart.)
- (I love my life.)
- (Jól csinálod, emós! =])
- (Nem tud6om.)
- (untalented)
- (tétel. =})
- (miért én?!)
- (vasalatalan hajjal picit nehéz.)
- (I hate my life.)
- (NEVER gonna win...)
- (erre varrjál gombot!)
- (Fuck That Shit!)
- (a középsulik harcolnak értem...)
- (shit sentence.)
- (felvételi)
- (yuppíj.)
- (de én nem adom fel!)
- (tihs is the die)
- (szédület)
- (holnap megyek Réévfülöpree.)
- (bulldog karácsonyt._.)
- (szüneet wáán)
- (big things :>)
- (A hülye osztály napja)
- (motiveless)
- (Katze meg akar halni, mert...)
- (magasröptű gondolatok)
- (tizenkettő tizenkettő)
- (:s)
- (az élet szép, csak én vagyok)
- (annyira BOLDOG vagyoook._.)
- (december eggy.)
- (derégen nemírtam. :\)
- (woah?!)
- (why love I this anti-emo?!)
- (._.)
- (about hospitals)
- (=/)
- (erse note. :S)
- (2009-09-09 xD Xd XD xd)
- (im a katze. hate me.)
- (p:)
- (első nap az iskolában)
- (holnap suli.)
- (malŝatintoj.)
- (holnapután évnyitó)
- (hívogat az iskola...)
- (www.dead.cat)
- (:€)
- (jujjdejjó.)
- (fakk, fakk, fakkivágás ˙.˙)
- (ilar ilar ilarie o-o-o)
- (mrgint itthon)
- (uncsíí.)
- (szüneeeeeet.)
- (holnap még lesz suli... :@)
- (uccsóelőtti nap)
- (=D)
- (ballagjuunk el)
- (guineapigs core)
- (méég haat naap)
- (na hol van az alula.)
- (fuckin' life)
- (hogy miért is utálom a keddet?)
- (visszajöttem neeeeee)
- (elmegyek eaaaaaz)
- (Somewhere over the rainbow...)
- (yeeee)
- (az őrület határa.)
- (agRessive giRl)
- (Swimming is the answer...)
- ((L))
- (annyira nem tud érdekelni.)
- (mert sonka.)
- (kiközösítve)
- (zéélsőőn.)
- (holnapután osztálykirándulás.)
- (ennyik vagytok :])
- (ésakkor mivan.)
- (yuy.)
- (tesióra)
- (cry.)
- (Révfülöp)
- (football_star)
- (Értem én, csak leszarom.)
- (iskolai traumák...)
- (megint hétfő van bazz.)
- (utálat)
- (hypersuper)
- (hate monday.)
- (honvágy)
- (Animéés karakterem xD)
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/291968
|
én
Hirtelen minden jelentéktelennek és már szinte viccesnek tűnik, amit ide leírtam ebben a másfél évben, mióta többé-kevésbé rendszeresen vezetem a naplóm. Annak ellenére, hogy jobbára az itt leírt eseményeknek köszönhetem, hogy valamikor 2010 elején kleptomániás lettem.
Még emlékszem a színeshajas hajgumira, ami talán az első tételem volt. 13 éves korom óta egyedül járok vásárolni, akkor is így volt. Csak néztem mozdulatlanul, és arra gondoltam, hogy akarom. Megnéztem az árát. 750 Ft. Nem volt annyim. Gyorsan körülnéztem, aztán belekapaszkodtam a színes tincsekbe, és addig húztam őket, amíg le nem szakadt a címke, aztán zsebre vágtam.
Így folytattam, egyre több dologgal és egyre értékesebbekkel, egyre lejjebb száguldva a meredek lejtőn. Így utólag úgy érzem, minden okom megvolt rá. Nyolcadik év elejétől szörnyű vizsgadrukkban éltem, sosem voltak barátaim, ellenségeim annál inkább, anyám kiskorom óta ordibált velem, és agyontanultam magam, aminek látszólag semmi eredménye sem volt. Hmm... Vagy talán ennyi ok mégsem elég?!
Tegnap elkaptak. Tudtam, hogy el fognak kapni egyszer, a kérdés csak az volt, mikor. Furcsa módon mindig úgy képzeltem el, hogy ez egy kisboltban lesz, ahol egy eladó tetten ér, és lefogja a kezem. Így lett volna logikusabb. Tegnap, a TESCO-ban, egyszerűen ügyetlen voltam. Láttam a biztonsági őrt, de nem tudtam, hogy ő is lát engem. Már fizettem, és mentem volna haza, a csipogós kapu nem sípolt, tehát elégedett voltam. Hirtelen ott termett a semmiből egy nagydarab biztonsági őr, és elvezetett a biztonsági irodába. A könnyeimmel küzdöttem. Az irodában, mikor kipakoltam a zsebeimből, meg a táskámból, kirobbant belőlem a sírás. A bevásárlókocsi mellett álltam a szinte üres helyiségben, mert szokás szerint vásároltam is, és végigfutott az agyamon, hogy kirúgnak a TÁG-ból, javítóba vagy börtönbe kerülök, abba kell hagynom a tanulást és a vízilabdát, verni és szidni fognak, és elveszítek mindenkit: Renit, Anyut, Aput, Bátyuskámat, Hugicát, Danit, és Papát, aki az egyetlen vér szerinti rokonom közülük. Ennyi. Vége, nincs folytatás. Az élet az összes értelmét elveszítette számomra. Azon filóztam, van-e még időm bevenni a Rivortilt, mielőtt a nyíregyházi börtönbe visznek (ezt a helyet az egyik TESCO-s említette).
Kihívták a rendőröket, és én mindent bevallottam. Minek is tagadtam volna? Úgy képzeltem, hogy meg fognak bilincselni, és úgy bánnak majd velem, mint egy bűnözővel, de nem így lett, egyszerűen csak betereltek a kocsiba, és vittek a kapitányságra. Ott beültettek egy fogdába, ahol 3 órát töltöttem, szinte mozdulatlanul ülve a kemény fapadon. Végre abbahagytam a bőgést, mert akkorra minden lehetőséggel végeztem. Picsogás nélkül gondolkodtam tovább. Néha be kellett fognom a fülem, mert a vastag páncélajtón át is hallottam anyám (nem azonos Anyuval! :'( ) ordítását, de örültem, hogy nem velem ordítozik. Miután kiengedtek, odaküldtek egy rendőrnőhöz kihallgatásra az immár lenyugtatott anyámmal együtt. Az a nő is csak szónokolt, ahogy a százados, akivel szintén beszéltem. Ordított róluk, hogy nem értik. Végül eljöttek házkutatásra. Bár igazából nem kutattak, csak megvárták, hogy felhalmozzak nekik egy kupac lopott holmit, amit elvihettek. Fél 12 volt, mikor végeztek. Nem is érdekelt, hogy nem tanultam a mai németre.
Anyám egyfolytában kérdezget, és legújabb szokása szerint a saját nevelési kudarcának akar beállítani. Ez vagyok én. Nevelési kudarc. Anyám ordítozásának és jegyek miatti terrorjának áldozata. Akiről pedig tudom, hogy lányaként szeret, azt tanárnőnek kell szólítanom. Azaz, bocsánat, szeretett. Ha ezt megtudja, csalódni fog bennem, és valószínűleg itthagy, mint mindenki más. Mindenki bűnözőnek fog látni, romlottnak, aljasnak. Pedig ez nem hinném, hogy bűnözés. Inkább káros szenvedély, mint a cigi vagy a drog. Egyszerűen szükségem volt egy olyan terültre, ahol osztatlan sikert aratok. A tanulás és a vízilabda nem igazán voltak ilyenek, az emberi kapcsolataim meg végképp nem. A kisstílű bolti lopkodás vált a sikerélmény-pótlómmá. Olyankor nem gondolkoztam, gyors voltam, hideg és számító, az ösztöneim irányítottak. Többnyire nem is tudtam, mekkora értékű és milyen mennyiségű dolgot "zsákmányoltam", csak otthon néztem át. Sosem volt lelkiismeret-furdalásom. Biztos ez is a betegség egyik tünete, mert egyébként van lelkiismeretem. Ez egy másik állapot volt, egy álomvilág, ahol tökéletes voltam, és bármit megkaphattam. Vége.
Most nyugodtan leírom, hogy egész nap Renit kerestem, de csak ebédnél találkoztunk, és hogy mikor a német dogára akartam tanulni, semmit sem értettem, mégis majdnem mindent tudtam, mikor írtuk. Danival ma is kitartóan bámultuk egymást és kapkodtuk el a fejünket, mint rendszerint, és Reni feltalált egy új matematikai fogalmat, miszerint a nulla semleges szám, és matekon csak én értem a számrendszerekben való összeadást.
Tehát egész nap megpróbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, a végére bele is éltem magam. Viszont mikor Papával beszéltem délután, rádöbbentem: meg vannak számlálva a napjaim. Egy óra ketyeg fölöttem, és hamarosan mindenki megtudhatja a legsötétebb titkom, amit még ide sem írtam le ezelőtt, és még a TÁG-ból is kirúghatnak. Kezdődik a visszaszámlálás.
|
