Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/300660
|
2011-01-06
A BOLDOGSÁG
A boldogság csupán egy a sokféle tudatállapot közül, mégis különleges, kivételezett helyzetet foglal el az életben. Mindenki vágyakozik utána, keresi arra a kérdésre a választ, hogy lehet megtalálni a hozzá vezető utat, és ha megtaláltuk, hogyan tartsuk meg magunknak. Hiszen a boldogság olyan akár az álom. Ebben az illúzióban az egyén magának érzi a világ minden gyönyörűségét, olyannyira elmerül benne, hogy az életben történő apró dolgok kis hányadát tudja csak érzékelni. Teljesen megrészegíti. Majd amikor egy szempillantás alatt szertefoszlik, az embert villámcsapásként éri az a felismerés, hogy a boldogság olykor veszélyes is lehet. Ahogyan az álomfoszlányok után kapdosnak, ugyanúgy kergetik a boldogságot is. Sokaknak viszont mégsem válik egyértelművé, hogy a délibábot nem lehet megfogni, még ha a gyönyörűséget is hirdeti.
Adrien White a kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a boldogság egyik alapfeltétele nem más, mint a jövedelmi színvonal. Ez az elképzelés teljesen reálisnak mondható, hiszen a mai, folyamatosan pörgő világunkban az anyagi javak a földi boldogság eszközeinek tekinthetőek. A földi javak halmozásával még is zsákutcába haladunk, ahelyett, hogy lelki minőségben előrébb haladnánk, egy nemesebb cél felé. Ilyen nemes célnak tekinthető Petőfi Sándor János vitéz című művében Tündérország is. Az eposz főhőse, Jancsi, mindig akadályokba ütközött rögös útja során. A sors, felé nyújtotta kezét pénz formájában, - francia király ajándéka, mellyel gazdagon térhetett volna vissza Iluskájához, vagy zsiványok tanyáján is szert tehetett volna kincsekre-, de végül a természet ereje és a saját lelkiismerete sem hagyta, hogy ezekkel ringassa magát egy látszólagos boldogság képébe. Sokkal dicsőbb, ha az ember megőrzi a lelki békéjét, és úgy teremti meg a boldogságot, így megmarad benne a belső nyugalom is.
A kutatás fejtegeti az egészségügyi ellátás színvonalát is. Az ember benső békéje akkor teljes, ha közérzetileg is rendben van. Nem hiába, a test a lélek tükre. Az oktatás is fontos a boldogsághoz, hiszen minél tanultabb az ember, annál tágabbá válik a látóköre, könnyebben meg tudja oldani a nehéz helyzeteket is. Az apostol, hánytatott sorsa miatt egész fiatalon igencsak gazdag élettapasztalattal rendelkezett. A népet, a királytól való félelem irányította, elfogadták a nyomort és a zsarnokságot, ahelyett, hogy tudatban összefogva együtt küzdjenek egy jobb cél érdekében. Hiányzott belőlük az erős közösségi szellem, nem tudtak eggyé válva küzdeni a saját szabadságuk, boldogságuk érdekében. Még ha az apostol át is látja a helyzetet, és meg is akarja valósítani az "idillt", azt mondhatjuk, hogy ez nem más, csak utópikus felfogás. Egy fecske nem csinál nyarat.
A természet, a környezet és a táj szépsége fontos szerepet játszik az emberek életében. Egy oázis a sivatagban, mélyzöld fenyvesek, „Tiszáig nyúló róna képe” mind-mind az esztétikus képek világát tárja elénk, amiknek a nézése, csodálása, különleges érzéssel tölt el mindenkit, belül. Az ember ugyanúgy, mint a többi élőlény a természet szülöttje. A természetben megtalálható a lecsendesült nyugalom, a megnyugtató körforgás. Nincsen pörgés, se rohanás, mindenki el tud csendesedni, magába szállva meg tudja keresni a harmóniát önmagával. A benső egyén megtalálása pedig egy fontos stádium a boldogsághoz vezető úton. De ugyanúgy, mint minden másnak, ennek is van egy fordított oldala. Erre megfelelő példa Vörösmarty Csongor és Tündéje. A kert közepén álló varázslatos tündérfa, mely aranyalmákat terem, a szépség jelképe, és ezzel együtt magában hordozza az emberi önzőséget, irigységet is. Sokak számára fontos, hogy megtagadva önmagukat egy másik én-képét mutassák a világ felé, elfogadás reményében. Ezzel nem csak másoknak, hanem önmaguknak is hazudnak. Olyanná válnak, amilyen Mirigy is. Nem tudják elfogadni mások adottságait, rossz szemmel nézik, ha valaki jobb náluk. Önközpontúak, és ennek következményeképp lassan kibontakozik bennük szociopatizmus. Az emberi érzések teljesen eltűnnek, együtt érzésre képtelenek, saját érdekeiket figyelembe véve, bármi áron el akarják érni céljukat. Ezáltal nem csak az emberi közösséget irtják ki magukból, hanem a lelki békesség mustármagját is.
Szociálpszichológusok szerint a boldogság alappillérei közé tartozik a társas lét. A szerelem mindenképpen összekapcsolható a boldogság fogalmával. Szinte minden irodalmi alkotásban előtérbe kerül ez az érzés. Két fél, felhőtlenül szereti egymást, életen-halálon túlmutatva. (János vitéz) Ennek az érzésnek nem lenne jelene, csak múltja és jövője. Néha akkor jövünk rá, hogy egy-egy pillanatban mennyire boldogok voltunk, amikor az már az emlékeink tárházának alkotóelemévé vált. Majd reménykedve vágyakozunk és várakozunk, néha megpróbáljuk kierőszakolni a sorstól, elébe megyünk és csalódunk. Ezt rá lehet vetíteni a helység kalapácsa című műre is. A kántor feltehetőleg régen –hiszen minden szerelmes pár így indul- boldog volt Mártával, a feleségével, de aztán megtetszett neki Erzsók, és előbbi rózsaszín felhő szertefoszlott. A csalódás pedig a műben nem szó szerint jelenik meg, hanem inkább büntetésként, hiszen a kántort is és a helység kalapácsát is kalodába zárták.
Az egész társadalom azért érzi magát boldogtalannak, mert úgy gondolja, hogy a boldogság az életcélja. Mind úgy érezzük, hogy egy új autó, állás megszerzésével szert tehetünk rá, és csalódással tölt el bennünket, ha ez még sem úgy sikerül, ahogyan elvártuk volna. Ezért a boldogságot hangulatként is lehet értelmezni, viszont semmiképpen sem szabad úti célnak tekintenünk. Olyan, amikor fáradtak, vagy éhesek vagyunk. Jön-megy, meg van a saját körforgása, és ez így van rendjén. Szerintem, ha az emberek így fognák fel, sokkal többször találna rájuk ez a léleksimogató tudatállapot.
|
