Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Melon collie naplója


Dumb [36553 AL], gazdája Melon collie
2011. febr. 15.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/36553
2011. febr. 15.



~
Óh, annyira utálom a vasárnapokat.
Hogy mindig ugyanaz a forgatókönyv..
Ugyanaz az érzés,
a feszültség, és hogy ok nélkül ingerült vagyok másokkal szemben.
Ugyanaz az érzés a gyomorban, készülődés, nap közepén zuhanyzás, és társai, ugyanaz az illat.
Utálom cipelni a bőröndöt, a teli buszt, a villamoson és a metrón a kiégett embereket. De talán ha boldogan mosolyognának, azt még jobban utálnám.
Utálok este ideérni, nincs kedvem semmihez. Utálom, utálom, utálom, hogy mindig ugyanaz megy.
Persze, tudom, lehetne rosszabb a helyzet.
De ez nem változtat a LEHANGOLTSÁGon.
És azzal hogy ezt ide beírom, még fel is erősítem. Príma!
De nincs mit csinálnom, unatkozok, és egyedül vagyok, a szó akármilyen értelmében.

~
Tegnap megismertem (megismertünk) egy csodálatos embert.
:)


Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhitat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.

És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.

*

Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón - te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.

*

Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.

*

Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.

*

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.

*

Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

*

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...

*

És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vígasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.


http://www.youtube.com/watch?v=5bRqB-s_d4Y













"a mikroklávok nem parányi klávok"
:))

02.19.
1700nap! BoldogSzületésnapot Dumbóóka (:



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat