Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/90988
|
2011-03-12
"Tekerek aztán szívok és fújom a füstjét,
Fotelben lábam egy puffon, a TV-met nézem.
Csodálkozom, hogy miért történik meg ismét,
Ami már megtörtént velem, nem is olyan régen...
Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam.
Hajnal van, hallom, horkol a város.
Hiába hívom, nem jön a szememre álom,
Persze, minek is jönne, én nem vagyok álmos...
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a Tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz.
Itt állok látod, mossa a testemet,
A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet.
Itt állok látod, és ha erre születtem
Hát, majd egyedül töltök el, minden éjszakát!!
Semmi nincs, amit még nem mondtam el,
A kérdésedre, csak a csend felel.
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,
Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.
Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor,
Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,
Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,
Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!
Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat,
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz,
Se a Föld, se az Ég, se a zöld, se a kék,
Se a Nap, se a Hold, nélküled nem olyan amilyen volt.
Se a forma, se a szín, se az öröm, se a kín,
Se a már, se a még, nyugalmat nem adnak rég.
Se a füst, se a por, se a nõk, se a bor,
Se a szív, se az ész, se a terv, se a kész,
Se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,
Ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el!!
Se a tûz, se a víz, se a szag, se az íz,
Se a jó, se a rossz, nyugalmat,
Nincs már ami hoz, nincs már ami hoz"
Hát ja..másfél év magány és ez csak nő..
És nem keresek senkit. Magányos vagyok és az is maradok. Köszönhetően több személynek. Az utolsónak is. Köszi ezúton is a nagy semmit. Ja de, fájdalmat és csalódást ismét. Nem vészes,túlélem. Mint mindig..
Hónapokon át a fájdalmas remény volt reggelim,ebédem,vacsorám..tegnaptól pedig a hideg magány..örökre..
|
