Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/240388
|
Káosz
Káosz
Sötét felleg borítja most e tájat,
Csönd honol, semmi nesz,
S mégis félve nézem a Holdat,
Nehogy valami megtévesszen.
A halk csöndben valami felröppen,
Ijedten hőkölök, s dideregve
Nézem a hollót az égen,
Nézem, ahogy száll a nesztelen szélben.
Az éltető csöndet felváltja a hangzavar,
A csöndesen álldogáló fák
Hirtelen zordakká válnak,
S fenyegetően néznek le rám.
A fák lombjai megmozdulnak,
Sok holló száll szét a magasban,
Megcsupaszítva ágaikat,
S engem a félelembe taszítanak.
A távolból fény közeleg,
Jönnek a fehér madarak,
Megjött már a felmentő sereg,
Egyre csak közelegnek, s már látom a galambokat.
Harc alakul ki, kegyetlen,
Holló, galamb a porba hull,
Beszennyezve lelkem,
Ezt nem élem már túl.
Egyik holló galambszemet kapar,
Másik galamb hollót kopaszt,
Szárnycsapkodás, itt-ott hulla,
S nem sokára megszűnik a harc.
Már csak egy az egy ellen harcol,
Egy hófehér galamb,
S egy éj fekete holló,
Vajon melyikőjük hull porba hamarabb?
Erejük végét járják már, mindkettő kifáradt,
Szárnyuk ernyedt, lábuk ólom,
De a galamb csak azért is támad,
S élettelenül terül el a holló.
A galamb győzelemittasan néz fel az égre,
Lábai gyöngék, de még látja,
Az ég tisztulni kezd,
S feltűnik a Nap.
A fehér madár lehunyja szemeit,
Lába rongyként hull a porba,
Lelkét kileheli egy levegővel,
S szemét már nem nyitja ki soha.
Megnyugodva nézek a véres harcmezőre,
Lelkembe visszatért a nyugalom,
Csöndesen fordítok hátat mindennek,
S újra enyém a hatalom.
|
