|
_ naplója
.Willy. [58853 AL], gazdája _
történet
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/58853
|
történet
Egy angyal, aki utálja, hogy angyal? Nos igen, lehetséges.
Még egészen kisfiú voltam, édesanya és édesapa nevelt, ami egy ilyen családban, mint a miénk meglehetősen furcsa. Mindenki angyal volt csak én nem. A kis kakukktojás, feketebárány, akire ujjal mutogatott az egész angyaltársadalom. Már akkor is rettenetes ellenszenvet éreztem Isten szolgái iránt. Aztán egy napon, mikor még csak épphogy kilátszottam a rét magas füvéből, történt egy csodálatos dolog. Kinőtt a szárnyam. Csak úgy, magától. Így, magunk közt szólva én kételkedem benne a legjobban. Édesapa jó barátja a főnöknek…biztos közbenjárt nála az érdekemben. De mindegy is, a fő, hogy lett szárnyam. Elkezdhettem iskolába járni és ’normális’ életet élni. Nem panaszkodhatom. Igazán fenséges életem volt, de nekem nem felelt meg. Hiányoztak a kalandok, az egész napos felfedezések. Nem nekem való ez a kötött napirend. Vásott kölyök akartam lenni, olyan, amilyen én valójában vagyok. De nem változott semmi a szárnynövesztésem óta. Nap napot, év éveket követett. Szépen cseperedtem. Azt tudni kell, hogy a legtehetségesebb angyaloknak van a legszebb szárnyuk. Na nekem olyan legeslegszebb volt. Mindenki a csodájára járt. Csak a család nem. Egyre jobban utálták a szüleim az ő tökéletes gyereküket. És én is egyre jobban gyűlöltem magam. Aztán egy nap elegem lett és elszöktem. Nem foglalkoztam semmivel, csak mentem és mentem. Egészen az embervilág határáig, majd felbátorodva az első boltban tőröket és kardokat vettem. Levágtam a szárnyaim. Levágtam őket és elégettem azokat az undorító tollas végtagokat. De napokkal később újra kinőttek. Sokkal szebbek, mint azelőtt, és ezeket már nem tudtam takargatni az emberek elől. Így bujkálnom kellett. Sötét sikátorokban éltem. Szívemből kiűztem minden érzést és jóságot. Majd egyszer csak zsugorodni kezdtek a szárnyaim. Minél mélyebbre süllyedtem az emberi világban, annál kisebbek lettek. Ez a folyamat a mai napig tart. Alig várom, hogy végleg eltűnjenek az életemből. Bár, a biztonság kedvéért elmentem egy kuruzslóhoz, aki mindkét világban él. Azt mondta, hogyha visszatérek dicső és dicsfényes életemhez, akkor visszanőnek. Mily szerencse, hogy ezt nem tervezem.
|
Problémás tartalom jelzése
|
