Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/52250
|
Tevefi Sándor: Púpos vitéz
1. ének
Tüzesen süt le a nyári a nap sugára
Az ég tetejéről a teve púpjára.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A tevének úgyis nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szívében,
Úgy legelteti a pingvinnyájt a dűnevégen.
Dűnevégen nyája míg szerte legelész,
Ő addig bundáján a porban heverész.
Tenger homokrózsa nyílik tarkán körülötte,
De ő a rózsára szemét nem vetette;
Egy púphajtásnyira volt tőle a homok,
Bámuló szemei odatapadtonok.
De nem ám a homok csillámló porára,
Hanem a homokban egy szőke tevelányra.
Szőke tevelánynak karcsú termetére,
Szép hosszú púpjára, gömbölyű szemére.
Tevelány szoknyája félig föl van hajtva,
Mivelhogy ruhákat mos a friss homokba'.
Kilátszik a porból két szép térdecskéje,
Maharadzsa Pupák gyönyörűségére.
Mert a homok felett heverésző juhász
Maharadzsa Pupák, ki is lehetne más?
Ki pedig a porban a ruhát tisztázza,
Tevuska az, Pupák szívének gyöngyháza.
,,Szívemnek gyöngyháza, lelkem Tevuskája!"
Maharadzsa Pupák így szólott hozzája.
,,Pillants ide, hiszen sivatagban
Csak te vagy nékem; szívem édes hangja.
Vesd reám sugarát kaktuszszemeidnek,
Gyere ki a homokból, hadd öleljelek meg!
Gyere ki a porból, csak egy pillanatra,
Rácsókolom púpom szép teveajkadra!"
,,Tudod, Pupák szívem, örömest kimennék,
Ha a mosással oly igen nem sietnék.
Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak,
Mostohatevéje vagyok én anyámnak."
Ezeket mondotta szőke szép Tevuska,
S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.
De a tevejuhász fölkel bundájáról,
Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:
,,Gyere ki skorpióm, gyere ki homoki rókám!
A csókot ölelést mindjárt megoldom ám!
Aztán tevanyád sincs itt a közelben,
Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen!"
Kicsalta a tevét édes dumájával,
Átfogta szép púpját mindkét patájával,
Megcsókolta száját nem egyszer, sem százszor,
Ki mindeneket tud, az tudja csak, hányszor.
|
