Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202507
|
2012-06-05
"Ott ült egyedül,a nappaliban,egyedül az emlekekkel,a regi fäjdalmakkal. Egy reg elfeledett ismerös bukkant fel a semmiböl,es szavai most annyira hidegnek es kegyetlennek hatottak. Pedig egykor nagy szerelem volt ez. De meg mekkora! Mindketten fiatalok voltak,amikor egymäsra talältak. 17,uristen,szinte meg gyerek! Erthetö is volt,hogy egyiköjük sem vette komolyan ezt a kapcsolatot. Mindketten csak a koncerteknek,es buliknak eltek,es eletük legnagyobb problemäjät a punkokkal valo mindennapi harc jelentette.
Most,5 evvel kesöbb mindketten megkomolyodva,a läny boldog pärkapcsolatban elve,a fiu meg mindig a regi emlekekbe temetkezve...
Ez az 5 ev hozott meleget,hideget,csalodäsokat,remenyt. Es ebböl majd ket ev együtt. A läny elveszitette a remenyt,belefäradt abba,hogy az akit egykor szeretett,nem kepes megerteni a problemäit,igazsäg szerint soha nem tudtak igazän jot beszelgetni,mert a fiu hihetetlenül feltekeny tipus volt,es az utobbi idöben csak a katonasäg tudta mozgatni a fantäziäjät. Igy bänatäban mäs tärsasäg utän nezett,ahol megertik,ahol meg tudja mutatni,ki is valojäban.
Egy szerencsetlen pillanatban elvetette a sors egy nagyvärosba,ahol bedölt az edes szavakkal kecsegtetö,de mint utolag kiderült,ingyenelö rosszfiunak.
Sajnos soha nem akart senkit megbäntani,igy az utolso percig huzta a dolgot,mikor kimondta,Bohoc,itt a vege,19 honap utän. A fiu ertetlenül ällt az eset elött,csak ült a parkban,es zokogott. A läny jobbnak lätta,ha minel gyorsabban felpattan egy buszra,es hazamegy. A buszmegällo lepcsöjenel nem birta toväbb,eleredtek a könnyei. Talän ö maga se tudja miert,talän mert sajnälta a volt pärjät,talän mert hitt benne,hogy meg valamikor talälkozni fognak,de az "akkor engem soha többe nem lätsz"mondat olyan hidegen hatott. A legjobb barätja,Marci mär värta a busznäl,nem tudta,mi a baj. Hirtelen valami hazugsägot kellett kitalälnia. Nagy ällatbarät. Ah igen,elpusztult a kedvenc kismacskäja az exenel. Nem a legtökeletesebb,de ideiglenesen megteszi,amig magäban is tisztäzni tudja a dolgot,es meg tudja välaszolni,hogy miert is bög ugy mint egy ovodäs.
Marci ätölelte,es a fülebe sugta,"büszke vagyok räd Smidi". Naja,büszke. De mire? Bär ez a szerencsetlen nem volt a legtökeletesebb,söt,egy akaratos anyucikedvence volt,megis voltak erzesei,vägyai,tervei. Es most,mindennek vege. Egy csapäsra.
Honnan is tudhatta volna,akkor,hogy ez a helyes megoldäs,vagy sem?
Bär akkor ugy erezte ezt kell tennie,a mai szemmel mär nem olyan biztos benne. Vagy megis? A rosszfiu büszke volt az "uj csajära",mindenütt mutogatta,aztän pär honappal kesöbb mär csak konckent huzta magäval a haverokhoz vagy epp kocsmäba. Egy evre rä a kedvenc idötöltese az volt,hogy közröhely tärgyävä tegye öt. Ilyenkor a läny komolyan elgondolkozott azon,hogy "mi lenne,ha nem jöttem volna össze vele?".
Ket evig ment ez a huzavona,sok pofonnal,fäjdalommal,fenyegetözessel.
Majd egy szerencsetlen pillanatban egy kurv**nyäzäsnak köszönhetöen betelt a pohär. Düheben felugrott,es eltörte "kedvese" orrät. Itt a vege!
Pär honapra rä igy is a kezeben van a technikusi bizonyitväny,es vegre elhagyhatja Szegedet.
Meg egy pär honap,es egy ismeretlenekkel teli kisbuszban,ismet remenyekkel telve ült egyenesen az uj otthona, Nemetorszäg fele.
Soha nem akart mäst,csak boldog lenni. Talän szülei rossz peldäja miatt is,görcsösen kereste a boldogsägot. Es a vegen mindig nagy pofäraeses lett a vege. Es most,21 evesen belefäradva mindenbe,inkäbb a munkäjäba temetkezett. Nem erdekelte semmi,es senki. A nagy szerelem nem letezik,gondolta magäban.
Az utolso pillanatban megis feltünt egy regi ismerös,aki örömmel nyugtäzta,hogy mär csak 500km van közöttük,nem pedig 1000. Pär het beszelgetes utän eljött a talälkozäs ideje. Frankfurt,vasutällomäs. Bär evek ota nem lättäk egymäst,Husky azonnal kiszurta a tömegböl,hogy csak ö lehet az a läny,akivel ma talälkozot beszeltek meg.
Ennek mär 9 honapja. Es most egy telefonbeszelgetes zaklatta fel a länyt. A volt barätja,a katonagyerek kereste meg,hogy elmondja,ket eve meg akarja kerni a kezet. Az uj informäcioval nem tud mit kezdeni..."de hiszen a fiunak is van barätnöje mär lassan 3 eve. Mit akar meg mindig tölem? Mit tettem szerencsetlennel?"
Most tudatosult csak benne,hogy a gyermeki meggondolatlansägäval,es elhamarkodottsägäval egy eletet tett tönkre. Nem ez volt az elsö ilyen eset,mikor elhagyta Egert,otthagyott egy nagyon jo barätot. Henrik 15 eves,vekony,alacsony gyerek volt. A nagyszäju Smidi nelkül pedig teljesen kiszolgältatott az erösebb brutälis skinheadeknek. Smidi ezen hibäja Henrik eletebe került. Mikor mär nem birta toväbb a folyamatos zaklatäsokat,felakasztotta magät. Es most meg ez is...segiteni akart a volt barätjänak,de fogalma sem volt,hogy hogyan. Nem szerette mär,csak egyszerüen a regi emlekek miatt,es szänalombol. Tudta,hogy mindez az ö hibäja,amit mär soha nem tud rendbehozni. Nem akarta hitegetni Bohocot. Nem akarta azt mondani,hogy legyenek barätok,vagy hasonlo. Egyszerüen csak arra värt,hogy kapjon egy ujabb sms-t,"megtalältam eletem pärjät,üdv. Bohoc" Hogy ez valaha meg fog-e törtenni,nem tudhatja senki. A fiu a jövöben remenykedik,mert hät "ki tudja,mit hoz meg...",a läny pedig öszinten remeli,hogy talän nem kesö,es a volt barätja is ismet rätalälhat a boldogsägra"
|
