|
Pogi naplója
TEVEtuvudszívígybeveszévélnivi [145543 AL], gazdája Pogi
Első 16824
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/145543
|
Első 16824
És lám, mit hoz a magány, ha már ide süllyedek.
Azért érdemes feltenni a kérdést: miért ciki majomnak lenni?
Mert annyi más állat is lehetek? Ki mondta meg, hogy majom vagyok? Én inkább valami tengeribben gondolkodnék. Úszom egész nap, majd földet érnék, de inkább megfordulok: a tenger az otthonom.
A tengeri egyetem pedig már az ajtómon kopogtat. És a korallzátonyok is azt üzenik, hogy ideje továbbállni. De nem olyan egyszerű megbarátkozni az áthorgonyozás gondolatával, főleg, ha egyedül esik neki az állat - jó, kis segítséggel.
Megijeszt egy csomó minden. Egyszerűbb kódokban beszélni, mint nyílt lapokkal.
Nem vagyok egy zárkózott hal, egészen barátságos vagyok. A barátságos halakat nem bántja senki, maximum megeszik őket, mert naivak. Vagy tropára teszik saját idegrendszerüket, mert annyit foglalkoznak mások problémáival.
De közben önzők is, mert magukkal foglalkoznak a legtöbbet. Érdemleges eredményeket ritkán mutatnak, csak álmodoznak nézve a víztetőt. Gyakran bambulnak. Folyik a nyáluk röhögés közben. Ettől aztán mégjobban röhögnek.
Kellemesen közepes nagyságú a halraj körülötten, ez megnyugtató, pedig nem is vagyunk mind halak. Óvatosan alkalmazkodunk egymáshoz, néha az egyik picit többet vesz el, mint a többi, de aztán vissza is ad. Kapaszkodunk, elszakadunk, kapaszkodunk. Azt hiszem, ez a halélet rendje. Bővül a halraj, majd többfele válik.
Néha jobbra-balra lesek, hogy ne üssön el semmi. Úgyis el fog ütni. De legalább elmondhatja a hal: "ő legalább megtett mindent!"
Mit keresek én itt?
Tovább kell úsznom.
|
Problémás tartalom jelzése
|
