Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/52250
|
Tevefi Sándor: Púpos Vitéz 3
A nap akkor már a földet érintette,
Mikor Pupák a nyájt félig összeszedte.
Nem tudja, hol lehet annak másik fele,
Teve-e vagy kígyó, ami elment vele?
Akárhova lett az, csakhogy még nincs meg,
Elveszítette a rengeteg kincset.
Most hát mihezfogjon? Nekiszánva magát,
Hazafelé hajtja a megmaradt falkát.
"Majd lesz neked Pupák, no hiszen lesz neked."
Szomorúan fújtatva gondolta ezeket.
"Gazdtevémnek úgyis rossz a homokzatja,
Hát még... de legyen meg Horus akaratja."
Ezt gondolta, többet nem is gondolhatott,
Mert ekkor a két pingvinnel elérte a kaput.
Kapu előtt állt az indulatos gazda,
Szokás szerint a pingvineket megnézni akarta.
"Sose nézze meg biz' azt kelmed, gazdtevém!
Mi tagadás benne? Igencsak elvesztém.
Sírtam, bőgtem, de már nem tehetek róla."
Maharadzsa Pupák e szavakat fújta.
Tevéje meg ezt a feleletet köpte,
S megkapta púpját, egyet rázott körötte:
"Ne bolondozz Pupák, a tréfát nem értem.
Amíg jól van dolgod, föl ne gerjeszd mérgem!"
Kisült, hogy korántsem tréfaság a beszéd,
Pupák tevéjének majd elvette eszét.
Pupák tevéje bőg, mint aki megvadult:
"Pálmafát, pálmafát, hadd üssem le!
Jaj a kígyó! Jaj az akasztani való!
Hogy lyukadjon ki csak a púpja!
Ezért tartottalak? Ezért etettelek?
Sohase kerüld ki a hóhérkötelet!
Na húzzá' el előlem! Többé ne lássalak!"
Pupák gazdája így köpte a szavat.
Fölkapott hirtelen egy datolyafát,
A datolyafával Pupák után nyargalt.
Maharadzsa Pupák elsprintelt előle,
De korántsem azért, mintha talán félne,
Markos teve volt ő, húsz hímen is kitett,
Noha nem érte meg még húszszor a homokvihart.
Csak azért futott, mert világosan nézte,
Hogy méltán haragszik oly nagyon tevéje.
S ha ütlegre kerül a dolog, azt verje,
Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte?
Futott, míg a vízből tevéje kifogyott,
Azután ballagott, aludt meg ballagott.
Le is ment, fel is ment; s mindevvel mit akar?
Nem tudta, mert nagy volt púpjában a zavar.
|
