|
PitySS naplója
Magyar patrióta [97610 AL], gazdája PitySS
2006.03.12.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/97610
|
2006.03.12.
Testvérek!
60 évvel ezelőtt, 1946. március 12-én, a budapesti Markó utcai fogház udvarán a csőcselék üvöltözésétől kísérve egy ember - Magyarország Nemzetvezetője a bitó elé lépett és meghalt úgy, ahogy élt: büszkén, rendíthetetlenül, szellemi fölényének és elsöprő erkölcsi győzelmének teljes tudatában. Halálával emberből átlényegült szimbólummá, testéből követői lelkébe költözött.
Gyújts egy gyertyát ezen a napon és a Magyar Pantheon mártírjainak életáldozata nyomán vess számot a jövővel!
Vezérgondolatunk volt és marad:
"Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!"
1946. március 12.
"Súlyosan tévedett mindenki, aki azt hitte, hogy a kereszt vagy egy bitó útját állhatja az igazságnak."
Egy kis infó erről a napról:
Érdemes megnézni, mit ír a Nemzetvezető kivégzéséről Fernand Gigon Budapestre küldött francia újságíró, akit még véletlenül sem lehet elfogultsággal vádolni, lévén az illető szélsőbaloldali beállítottságú volt:
"...végre itt van Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére. Az üvöltő tömeg halált követel a bűnösre, s a bűnök súlya jobban nehezedik vállaimra, mint maga az ég. Egész testemben reszketek, de Szálasi még csak nem is remeg. Alig két méterről nézem lezárt vonású arcát. Semmi reszketés. Semmi izomrándulás. Semmi sápadtság. Ezek a szájak nem tudom hány esetben mondták ki a halálos ítéletet és nem tudom, hány zsidót küldtek az égetőkemencébe (ami természetesen nem igaz - a szerk.). Szeretném tudni, hogy mik az utolsó gondolatai ennek az embernek néhány másodperccel a halála előtt. Egy röpke pillanatra találkozom szempillantásával - utolsó szempillantásával. Úgy érzem, hogy semmire sem gondol, és semmit sem érez. Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett minisztere holtteste előtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amit a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen izma is megrezzenne vagy a szemében ott ülne a félelem vagy hogy nyelvével megérintené ajkait. A hóhér feltépi mellén a zöld inget és egy érem reszket a mellén néhány pillanatig. Tizenöt óra harminc perc..."
|
Problémás tartalom jelzése
|
