Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-12-15
A rossz diadalmához csak arra van szükség, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit.
Az én utamon nem nyílnak virágok
Az én egemen egy csillag sem ég,
Már gyűlölöm én ezt a vad világot,
A képmutató élet szerepét.
Én fényt akarok,csókot és szerelmet,
S hogy mindenüvé jusson napsugár,
Had érezzem én hogyha megszeretnek,
S majd elviselem azt is, hogy ha fáj!
Köszönöm azt, hogy jöttél szerelem,
Ha te vagy én a múltat feledem,
Furcsa most de az élet már ilyen,
Itt vagy már és mostsem hiszem el.
Te tutod milyen régen várlak én,
Utamon végre felcsillant a fény,
Gyönyörű hogyha véglel így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.
Az életúton sok-sok állomás van,
A sors vonatunk meg nem áll velünk,
És így rohanunk lázas ifjúságban,
Az álmok után és tovább megyünk.
És így szalad el mellettünk az élet,
Nincs Aki, bár visszanézni kár,
De nap-nap után egy kérdés még feléled,
Sok régi barát, hol van merre jár?
Köszönöm, azt hogy jöttél szerelem,
Ha te vagy én a múltat feledem,
Furcsa most de az élet már ilyen,
Itt vagy már, s még mostsem hiszem el.
Te tudod milyen régen várlak én,
Utamon végre felcsillant a fény,
Gyönyörű hogyha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak!
|
