Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
Gyönyörű nap, szörnyű rémálom...

2017-12-13

Rémálom. Ismét. A kibaszott utasok mindkét mozgólépcsőt leállították, én pedig nem tudtam semmit sem tenni. Senkim nem volt, hogy segítsen. Nem volt őröm. nem volt SENKIM. De végképp SENKIM. Ott ültem vagy fél óráig a kezelőpult mellett, és csörgött a telefon. Az egyik feljebbvalóm volt az, és elbocsájtással fenyegetett, ha nem szedem össze magam. Aztán... Egy régi osztálytársammal verekedtem - kevesebb sikerrel, mint többel. Menekültem. Féltem. Üldöztek. Azt sem tudom, hogy kik... Borzalmas volt. Nem is aludtam jól - bár ez kikövetkeztethető...

Ennek örömére ma 11 órától 18:00 óráig folyamatosan gyalogoltam a télies napsütésben. Összefutottam Puma kettővel, beszélgettünk, kiderült, hogy a Tündérkertek lakója volt régen. Elvezetett messze-messze - ahol egykoron ő élt, és mindennapjait töltötte. Voltam Maglódon is az Auchanban. Most a mangó az avokádó, és a gránátalma 49 forint darabáron kapható! Hajrá! lehet hogy holnap már nem lesz! Minden alkalommal elmegyek a Tündérkertek határáig. Mindig eszembe jut: Még egy lépés, és ilyen messze még sosem voltam az Otthontól. Na nem fizikailag. Lelkileg, és képletesen. A bukó, téli napsütésben rájöttem, hogy milyen kis porszem vagyok a világmindenségben. Hogy mennyire nem vagyok saját döntéseim mestere. Amíg lett volna lehetőségem, hittem a hazug nyelveknek. Elhittem, hogy énnekem sosem lesz saját életem, és most nagyon nehéz átállni róla. Álltam a búzaföldek mellett, és bőszen fotóztam. Olyan szép volt minden! Olyan végtelennek tűnt a kis zöld hajtásokkal! Olyan... Megfoghatatlan volt! És mégis körülvett. Hihetetlen! Más ember a karácsonyi rohamban a tulajdon kölykét elveszíti szem elől, tapos, verekszik, veszekszik, költekezik, káromkodik. Én, a kis "nyomorult" még képes vagyok rácsodálkozni az ilyen egyszerű, hétköznapi csodákra! Nem magamat érzem rossznak! Nem vagyok az! A világ változott meg körülöttem. Kilenc kibaszott nap híján öt éve. Azóta nincsenek színek az életemben. Végigzokogtam azt a kurva karácsonyt 2012-ben FÉRFI LÉTEMRE! Apám kórházba került. Féltem, hogy meghal. Szívpanasza volt - a családban sok a szíves. Később, 2013-ban minden érzelmet kiöltem magamból, és fokozatosan megőrültem. Ittam. Dohányoztam. Zabáltam, mint a disznó. Elder Scrolls Obliviont játszottam - a balzsamos nyári éjszakákon való séták helyett. Majdnem teljesen jól éreztem magam. Majdnem. Végig ott motoszkált az agyam hátsó szegletében bánathozó. És az, hogy őt sem voltam képes megtartani. És ha egy egyszerű lányt nem tudtam megtartani, akkor mit várok az élettől? (Hiába mentettem meg egy szabálytalanul kivágódó autóstól, hiába rántottam vissza. Hiába rossz azóta a gerincem, nem tudom magam már régen hősnek tekinteni) És hihetetlen! Néha még ma is ezt érzem... Mintha tőrt forgattam volna meg benne - akit egyébként nem akartam bántani! Ő is ugyanazt a keserű kenyeret ette általános iskolában, ahol megismerkedtem vele! Milyen ironikus, hogy pont én bántottam annyiszor! Egykor azt hittem, hogy nélküle nincsen élet. Ma már tudom, hogy nélküle én halott ember vagyok. Mondják: Higgyek! Hahaha-hehehe! Jó vicc... Annyira hittem benne, hogy amikor 2014 tavaszán rám írt névnapomon, LESZ esélyem újrakezdeni vele. Ott, ahol abbahagytuk másfél évvel azelőtt - sok súlyos, plusz egy (a kettőnkről szóló) tapasztalattal többel a hátunk mögött. Kész voltam vasakarattal felépíteni egy életet kettőnknek. Kész voltam MINDEN nehézséget, és szakadékot áthidalni, amit kettőnk közé ástam. Annyira hittem... Annyira szerettem volna. Imádkoztam. Feladtam a dohányzást, a nikotint, cserébe érte, és egy jobb életért. Ma már tudom, csak hosszabbítottam a játékban. Végleges megoldást a munkahelyváltás sem hozott. Igen. Több a lehetőségem, mint eddig. De mennyi ideig? És főleg MILYEN körülmények között (most kifejezetten lelki vetületekben)?!

Fájdalmasan hiányzik valaki. Valaki, aki szeret. Ez is egy nagy csoda, hogy lassan öt év telt el azóta, hogy egyedül (bár sokszor nem is magányosan) járom az utam a világban. Félek, hogy közeledik az életem vége. Megírtam a végrendeletemet, már csak ki kell nyomtassam, pedig a rohadt életbe! Kurvára szeretném, ha nem lenne rá szükség. Szeretteim arcával álmodom még sokat. Arcukon az őszinte döbbenettel, és fájdalommal. Akkor, amikor megbántottam őket. Sokszor úgy érzem, nem érdemlek ilyen remek családot, és barátokat. És nem értem, miért végrendelkezem. Mit bánom én, hogy mit tesznek a cuccaimmal! Csak szeretném, hogy mindenki azt kapja belőlem, ami számára a legértékesebb... (És nem említettem, mennyire félek attól, hogy az esetleges következő kedvesemet is bántom. Féltem a jóravaló embereket magamtól.)

Egy egyszerű lányt nem tudtam megtartani. Még tapostam is rajta. Ezekkel a gondolatokkal nem tudok együtt élni. Igen. Pszichológusra lenne szükségem. Vagy egy jó erős kötélre...

De hát szeretek élni! Bassza meg! És szeretek mindenkit. Feketeszárnyú barátomnak semmije nincsen. Effektíve majdnem semmije. És Ő KÉPES küzdeni az öngyilkos gondolatai ellen! Nem tehetem meg, hogy kinyírjam magam! Számít rám. Számítanak rám a szeretteim! Anyám retteg, hogy elveszít. Hogy meghalok. Állítása szerint sokszor álmodik azzal, hogy bajom esik.

Nem tudom... Nagyon képlékeny a dolog. Fáj együtt élni a tudattal, hogy életeket tettem tönkre. A családomét, a barátaimét. Fáj, hogy az ajándékaimat nem használtam ki megfelelően. Fáj, hogy annyi mindenkit megbántottam. Fáj, hogy mások bizalmával és szeretetével éltem vissza.

És a legfőbb: Fáj, hogy KÉPTELEN vagyok változtatni a sok mocskon, amit megcsináltam. A kalapács lesújtott. Visszamenőlegesen a szarságaimat kijavítani lehetetlen, jóvátenni nincs esélyem... Igen! Fáj, hogy esélyem sincsen kijavítani a hibáimat, amit régebben elkövettem. Nem nyújtok senkinek sem akkora pluszt, hogy érdemes legyen küzdenem.

https://www.youtube.com/watch?v=DeH0WF5YE2A -> Mert ezt is most kellett ajánlja nekem a YouTube. Nincsen vigasz. A szavak elől nincsen menekvés. A szavak ölnek. Most már sajnos én is tudom. Szégyen, nem szégyen: most fejeztem be a sírást... Ez volt hosszú idő után életem egyik legjobb napja. És most jöttem rá, hogy mit tettem a környezetemmel...

https://youtu.be/Zf8n0rc1JHc

Soul Asylum - Runaway train

Call you up in the middle of the night
Like a firefly without a light
You were there like a slow torch burning
I was a key that could use a little turning

So tired that I couldn't even sleep
So many secrets I couldn't keep
Promised myself I wouldn't weep
One more promise I couldn't keep

It seems no one can help me now
I'm in too deep
There's no way out
This time I have really led myself astray

Runaway train never going back
Wrong way on a one way track
Seems like I should be getting somewhere
Somehow I'm neither here nor there

Can you help me remember how to smile
Make it somehow all seem worthwhile
How on earth did I get so jaded
Life's mystery seems so faded

I can go where no one else can go
I know what no one else knows
Here I am just drownin' in the rain
With a ticket for a runaway train

Everything is cut and dry
Day and night, earth and sky
Somehow I just don't believe it

Runaway train never going back
Wrong way on a one way track
Seems like I should be getting somewhere
Somehow I'm neither here nor there

Bought a ticket for a runaway train
Like a madman laughin' at the rain
Little out of touch, little insane
Just easier than dealing with the pain

Runaway train never comin' back
Wrong way on a one way track
Seems like I should be getting somewhere
Somehow I'm neither here nor there

Runaway train never comin' back
Runaway train tearin' up the track
Runaway train burnin' in my veins
Runaway but it always seems the same

Most értem csak igazán, hogy miről is szól ez a szám... Nem. Nem a Csellengőkről.







© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat