Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság.
A szerelmesek, igen, még a szülők és a gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság!
Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát.
Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának.
A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit.
A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni.
Nincs titkosabb és nemesebb ajándék, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság.
S nincs ritkább.
Montaigne, amikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: „Barátok voltunk…
Mert ő volt ő, s mert én voltam én.”
Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: „Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát.”
Ez a megállapítás több is mint pontosság: ez már az igazság.
Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában.
Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka.
A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.


Vége

Így kell vége legyen, mert Te ezt akarod,
Mi lelkemben uralkodik, az nagy fájdalom.
El kell engednem, kit legjobban szeretek,
Kit életem végeig nem feledhetek.

Gyáva, idióta, szerencsétlen, szánalmas,
Ezek a Te általad gondolt megvető szavak.
Egy másik álmot kergetsz immár, melyben
A vonat megáll, s máshoz felvesz.

Őrület, mi történik Veled belül, s velem,
De már nem ér semmit, h életem leélném Veled.
Őrjítő kínzás és szenvedés minden perc számomra,
Mikor tudom, hogy másra gondolva hajtod fejed édes álomra.

Nem gondolsz már rám, csak mint barátra,
Úgy, mint egy fogasra akasztott kabátra.
Sajnálom, hogy még most is űzlek, kergetlek.
De egy idővel remélem sikerül feledni téged, mint Szerelmet!




„A vágy nem tesz önzővé, csak normálissá...”

„Aki nem akar, akkor mikor tud, az ne csodálkozzon azon, hogy amikor akar, már nem tud!”

„A siker nem fogja lejjebb adni. Nekünk kell felemelkedni hozzá.”

A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.

Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.

Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes.

A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.