"Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk."

"Mindenkinek van egy angyala. Egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk épp milyen alakot ölt. Egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét. De ne hagyd, hogy becsapjon a látszat, erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem azért kísér, hogy harcoljon ő helyetted, hanem hogy a színpad széléről a füledbe súgja, – hatalmad van az általad teremtett világ felett. És mi ennek ellenére sem hiszünk az angyalban. Meggyőzzük magunkat, hogy nem létezik. Ámde mégis megjelenik a legváratlanabb helyen, a legváratlanabb időben. Bármilyen alakban szólhat hozzánk. Ha kell, túlüvölti a démonokat is. Felráz minket. Új küzdelemre sarkall."

"És végül, az utolsó kérdés: Ki lesz a történet főhőse? Ki húzza el a függönyt? Ki irányítja a tánclépéseinket? Ki kerget az őrületbe? Ki ostoroz és adja ránk a győzelmi koronát, ha túléljük a lehetetlent? Ki ő? Ki teszi mindezt velünk? Ki segít, hogy életünkkel tisztelegjünk a szeretet előtt? Ki küld ránk szörnyeket, azt énekelve, hogy sose halunk meg? Ki tanít meg rá, mi a valódi és mi a nevetséges hazugság? Ki dönti el, miért élünk és miért halunk meg? Ki láncol le minket? És ki őrzi szabadságunk kulcsát? Mi magunk. Megvan minden fegyvered a harchoz. Hát küzdj!"