Az egyik ember megeszi a másikat, a másik ember láncfűrésszel simogat. A 3. csak simán a pénzed viszi el, a 4.-et kérdezem, de ő már nem felel. Az 5. a kisszobában befalcol, a 6. még dugna, de te bealszol, a 7.-ről mindenki tudja, hogy gonosz, a 8.-al elmenőben szanaszét pofoz. Kevés az ember, sok az emberszerű lény, sötét szobában épp csak dereng a lámpafény. A 9. olyan mint egy koponya, a 10. az előzőnek a rokona, a 11-es lábában már benne van a gól, de a kispadról a 12-es lesre gyalogol. A 13-as szerencsétlen alapból, a 14-es sehonnai kalandor. A 15.-nek kilóg a bele, 16 tonnát rakott, megette a fene. Kevés az ember, sok az emberszerű lény, sötét szobában épp csak dereng a lámpafény. Az élet szép, csak te, a világ beteg, megfertőzte valami az embereket. szomorú, de fél az aki szeret, zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret. A 17-es mélységesen alávaló, a 18-as hétköznapi szalontahó, a 19-esnek elment az esze, 20. jön már, és ez még csak az eleje. 21-es soha nem volt egészben, a 22-est egyáltalán nem értem. A 23.-nak nem ér a neve, 24 karáttal vicsorog rá neje. Kevés az ember, sok az emberszerű lény, sötét szobában épp csak dereng a lámpafény. Az élet szép, csak te, a világ beteg, megfertőzte valami az embereket. szomorú, de fél az aki szeret, zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret. Szépen lassan lukra fut az utolsó, jutalma egy baldahinos koporsó, és kedvenc fekvő nyolcasunk a végtelen fele, spricceli a spermát, hogy a világ vulvája legyen vele tele.