"A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek, s szelíden
nézik, nézik a csillagok."
........................
Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó partján, környezeti kérdésekről elmélkedve, egyszer csak meglátott egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta:
- Oh, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor, drágám, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba
az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott, fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
- ... én qurvára nem így gondolom ...