"Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenállhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár - ha az ego hatalma megtörik.”

Adrian Sandeep. Egy 24 éves, tehetségesnek tartott író. Nem ír a csöpögős romantikáról, az ő műfaja a horror és a sci-fi. Próbálkozott már krimivel több-kevesebb sikerrel. Mindene megvolt, kocsi, ház, nő..de ami könnyen jött könnyen is ment. Az ihlet elszállt, a kiadó meg csak unszolta egyfolytában, hogy írjon írjon és írjon. De a múzsa sehol sem volt már, a vagyon szép lassan elúszott és a hatalmas házból csak egy aprócska ház szobája jutott a testvérénél. Mára már csak halovány mása annak az embernek, aki egykoron a könyvborító hátuljáról mosolygott olvasóira. Egykori barátai elpártoltak mellőle, megtanulta, hogy a pénz beszél és rájött, nem az a jó, ha több száz ember veszi körül. Társasági ember, nem szab feltételeket mint ahogy válogatni sem válogat. A magány olykor teljesen megváltoztatja a világról alkotott képet az emberben. Szüntelenül keresi azt a személyt, akitől megértést kap és átsegíti az alkotói válságon. Nem él drogokkal, az alkoholt ritkán fogyasztja. Nem költi kevéske pénzét bagóra, ahogy drága "természetgyógyászokra" sem. Csendes típus, erőszakmentes és környezetbarát. Lappang benne a modern hippi életérzés.
"Szeretkezz ne háborúzz.."

[231382 AL] kivezetett a sötétségből és megtanított újra szeretni, amíg élek nem tudom ezt meghálálni, de cserébe segítek mindenben amíg csak tudok.