La Schön Vienna... Az a gyönyörű Bécs.
15 éves voltam, mikor anyámmal kiköltöztünk Bécsbe... És első barangolásom alkalmával el is tévedtem... A Város olyan negyedeibe kerülve, ahova nem hogy friss lakos, vagy turista... Ember nem teszi be a lábát.
Azokat a vérmocskolta helyeket démonok, vámpírok, elocsmányodott emberek uralnak...
Sikerült kijutnom... Kis túlzással, élve. Egy vámpír nagyúr ajánlotta fel, hogy hazavisz, cserébe segítenem kell neki.
Akkor még nem értettem, sokkolt az egész, csupán gyermek voltam szinte. Anyám halála után, két évvel később visszatért értem. Kezembe nyomott egy térképet, hogy ismerjem ki magam... Mára fejből tudom, mind az utcákat, a csatornákat, a házak milyen módon vannak összekötve, de a térképet... azt még mindig használom.
Nem váltam vámpírrá. Egyszerű ember maradtam, mára 24 éves férfi... És bérgyilkos, egy nagyúr szolgája. A nevem... Csupán a városé, már gazdám is, én is elfelejtettem, ki voltam valaha... Vienna... De így sem találsz meg.
Míg én nem akadok rád.