indul, a hó az persze esik. hiába szólnak, hogy megfáznak a hagymák, ismét nem vesz, pedig akadna. sebaj, nincs még tél a naptár szerint, pedig adventije már van, kapta, rajta kockanadrág és sok pici ablak. bekukucskálna, de még nincs itt az idő. ellenőriz, mi maradt égve csak egy kis kapcsoló pislog pirosan, neki meg szabad. nyit, a hideg bepofátlankodik, de majd úgyis kicsinálják őket a bentiek. kint a zöldvázas, kéne neki is pulcsi, olyan furcsa alakú. kesztyű az ujjakra, kéne madzag a kabátba, csak az olyan óvodás.Nem először szánkozik a Normafán,olyat mégsem lehet már.Én meg hozzád akarok bújni. nélküled fázom, mondta egyszer valaki. adott egy cédét, és örökre eltűnt az életemből. harmickilenccel kezdődött, erre még emlékszem. de én mostmár tőled kérdezem, hogy milyen illata van egy hullócsillagnak? csokkivanília.♥ ne törj össze.