Én vagyok a róka, akit sosem fogsz tudni megszelídíteni. Én nem hitegetlek, mint a Kis Herceggel tették. Én nem adom meg a 'ha' lehetőségét, és nem csaplak be olyan mesével, mint a sírig tartó barátság.
Öntörvényű vadállat vagyok, aki mindig a saját feje után megy. Meghúzódom a sötét árnyékban, ha te épp a közelemben jársz. csendben meglapulok és várok, míg tiszta lesz a levegő.
Ott vagyok a közeledben, de te nem vagy elég szemfüles, hogy észrevegyél. Csendben várom azt az óvatlan pillanatot, amikor nesztelenül meg tudok lógni előled.
A nevem Spike. Az emberek számára ismerős, mégis rejtélyes lény, egy kitsune. Öregnek tűnve több száz éves, a fajtám körében mégis kölyöknek számító srác. Egyeseknek démon vagyok, míg másoknak isten. Hogy melyik az igaz? Sosem fogod megtudni, hisz nem mutatom magam előtted. Ha mégis, te akkor sem fogod tudni mivel van dolgod.
kíváncsi természetemnek "köszönhetően" sokszor kerültem már bajba, így a kelleténél is óvatosabb vagyok, hiszen a halandó emberek, sőt más démonok számára is nagy értékkel bíró egyed vagyok, akire csak a hitetlenek nem vadásznak.
ha valaki fogságba ejt, akaratom ellenére teljesítenem kell három kívánságát. Ez sok mindenkinek megér egy kis kutatómunkát. Csak nem adom magam olyan könnyen. Rókához méltóan, ravasz módon lapulok meg. Ha az emberek közé merészkedem, akkor sem feltűnősködöm.
Hiszen, aki szabadnak született, az ragaszkodik ahhoz, amit az élettől kapott.
Sokat tanultam az emberekről és más lényekről. Láttam mire képes a kapzsiság, önzőség, mohóság és hatalomvágy.
Gyűlölök játékszer lenni, de, ha te olyan szerencsés vagy, hogy fülön csípsz, a három kívánságodat hűséges szolga módjára fogom teljesíteni. De az erdő mélyén élve, bujkálva próbálom elkerülni a rabság veszélyét.

"A félhomályos szobában, mint egy-egy szentjánosbogár, csillant meg a gyertyafényben, aranysárga és zöld színkeverékével, az engedelmes szempár. A lompos rókafarok izgatottan lengedezett a levegőben, míg tulajdonosa várt ideiglenes gazdája utolsó kívánságára. Figyelmesen hallgatta végig a férfit, közben rendületlenül a gonoszan csillogó szempárt figyelte. A kívánság elhangoztával nem tehetett mást, mint fejet hajtott és meghajolt ura előtt. Hiba nélkül kellett eleget tennie a kérésnek, akkor is, ha jól tudta, hogy amit a férfi kér, azt a puszta gyűlölet és gonoszság szülte. De ez az ő átka. Ha rövid ideig is, de teljes mértékben ennek a férfinek kellett behódolnia.
Sóhajtva egyenesedett ki és lesütött szemekkel biccentett a türelmetlen gazdának. Az első kívánságnál próbált akadékoskodni, de a gonosz kezek elérték és alaposan helyben hagyták. A másodiknál már óvatosabb volt, de a verést akkor sem úszta meg. Így az utolsónál engedelmes hallgatásba burkolózva hajtott fejet, a suttogva válaszolt:
- Teljesítem...Uram!
A kívánságnak eleget tett, majd hátat fordítva lépett ki az ajtón, hogy újra visszanyerje szabadságát. Ismét eltűnt a bűntudattal a szívében, amit egy újabb gonosz kívánság 'ajándékozott'."