Valami furcsa hang üti meg fülemet,
s egy titokzatos érzés uralja szívemet.
Egy nevetés. Egy harsány kacagás, amit hallok.
Átnézek a szobán, s valamit megpillantok.

Egy arc fordul felém, mosolyog s különösen néz.
Elfordulok zavaromban, de a borzongás édes mint a méz.
Egy nevetés. Szemben vele áll egy lány. Beszél.
Elszorul a torkom, szívem markolja hideg kéz.

Odanézek. Ő is néz, de komoly az arca.
Elköszön a lánytól, s felém jön, poharát kezében tartva.
Elfordulok. Ő megáll, s én igézve nézek föl szemébe.
Lehajol, s a fülembe súgja azt, amit már rég nem mondott
nekem.

Szeretlek. Súgja.
S a kéz elengedte szívemet, valami más érzésnek adva át a
helyet.
Meghatódva, s könnyekkel küszködve
borultam lágyan süllyedő mellére.