"Bármennyire is erölködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme szinét, a bőrének hűvös érintését, vagy hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rá, de elfelejtenem nem szabad. Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni- tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez midnen. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.Megtiltottam magamnak az emlékezést és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élen táncolnék."