Név: Taidae (Tajdé)

Kor: 24 csupán

Jellem: Kedves, barátságos, csintalan, szófogadatlan és kaland vágyó.

Kinézet: Nos eredeti alakjára ott a kép. Nem eredeti alakjára meg képzeld el ló test nélkül emberi lábakkal.

Előtörténet:
A mondás úgy járja, hogy ha megtudod ülni egy kentaur hátát, magad is azzá válsz.
Azonban komoly küldetés ezt kideríteni, hiszen egy kentaur sem hagyja, hogy a hátára üljenek. Gyűlölik a két lábúakat, pusztító hajlamuk és arrogáns viselkedésük miatt. Ők nomád szabad nép, akiket senki sem szólíthatja fel területük elhagyására, vagy harcba szállásra. Egyedül talán az elfekkel állnak semleges kapcsolatban. Közel állnak a zenéhez és a természethez, jól értenek a vadászathoz, harchoz és kovácsmesterséghez. Soraik között gyakran a nők is helyet kapnak. Rítusaik veszélyesek, s harci játékaikról messze híresek.
Itt él Taidae. A maga 24 évével elég fiatalnak számít törzsében. Kalandvágyó és szófogadatlan, még is segítőkész, ha kérik a segítségét. Mivel törzse, a Golandran kentaurok a vad füves rétek és a sűrű erdők urai, sosem szűkölködtek étel hiányában, még télen sem.

Egy nap Taidae életében tragikus esemény törént: egy nyári estén, mikor törzse az erdőkben táborozott, ő maga ismét elcsámborgott fajtársai közül. Felakarta fedezni az erdőt, s éjszakai útja közben rátalált egy tóra, melyet egy tiszta vízesés tartott fent. Sok időt töltött a teliholdas, gyönyörű jelenség és a kristály vízű tó mellett, mikor rátámadtak: egy ember, egy bandita vette a bátorságot, hogy kardot emeljen rá. A lány agyon taposta a támadót, aki utolsó leheletével szörnyű átkot bocsájtott rá. Az átok miatt a lány minden teliholdkor "gyöngelábú" emberré (ahogy a kentaurok mondják) változik.
Ezeken az estéken mindig elszökik otthonából a tóhoz, mert fél, ha rájönnek, mivé is válik ezeken az éjszakákon, kitagadják, vagy kivégzik.