Megláttam a fényed...


Azért mert az vagy, aki.
Nem a külső fényed fogott meg. Nem a lelkedet burkoló idomok babonáztak. Nem a hajad, vagy a szemed színe. Valami belső ragyogás tépte fel a zárat, kutatva mélyben szunnyadó vágyaim után. Nem ismertelek. A nevedet se tudtam. Soha nem látott tolvajként költöztél belém. Szívemben, mely már oly régóta lakatlan, tűzet gyújtottál. Egekig érő lángot... s én a meleget féltve őrzöm, hogy mikor megérkezel, nálam tedd le terhed, s leolvasztva rólad a külvilág fagyos közönyét pezsgő életet leheljek beléd.

Várlak. Csendben. Mozdulatlan. Érzem, ritka kincsre leltem. Értelmet sugárzó szemed tükrében megláttam a mélyben lapuló meztelen valód. Ártatlan gyémántként ragyog a titokban. Mágikus ereje azonnal foglyul ejt - átölel, behálóz, felnyalábol, s bűverődtől megrészegülve elveszítem önmagam.

Varázsló vagy. Megigéztél. Tán nem is sejted, micsoda sugárzással bírsz. Láthatatlan kézzel érinted meg testem - s én felszikrázom. Megremegek. Pálcáddal lelkem ugarán rügyeket fakasztasz, s én virágot bontva ontom a kéj illatát. Élet lüktet a húsban, forró lázadás, vörösen habzó folyam - a duzzadó tűzhányó kitörni készül. A tekintetemben izzó láng titkos jelként lobog... Ölelni akarlak! Kibontani anyagból szőtt tested, hogy megfoghatatlan lényedet elérve teljes valóddal tárulj elém. Gyönyört kívánok! Borzongást! Mámort! Érezni a vad szenvedély ízét, látni, ahogy cseppek formájában végigsiklik valóságból kölcsönzött testeden. Tiszta vagy és szép, ahogy a vágy megcsillan arcodon. Pilláid alatt búvó páros csillagod utat nyit a benned rejlő káprázat felé.
Lelkemet már elérted. Testem az otthonod. A meleget őrizve távolról is ölellek és... várok. Közben minden porcikám téged kíván.




VILÁGURALOM NYUSZI :D

.()()
(^°^)
\(_)/
(˝)(˝)