Név:Hitami
Becenév:-
Faj:Ember
Kor:18 éves.
Nem:Talán...nő(?)

Kinézet:kép:
-barna haj
-kék szemek
-hajban kék szalag

Munka:Döntsd el te...

Egyéb:néha az anyja hangját hallja a fejébe..ilyenkor fájni kezd a feje és megzavarodik.

Fegyver(ek):majd rájössz..

Utálat:emberi faj

Életcél:életben maradás.emberek számának lecsökkentése.

Ismertetőjel:a szalag ami a hajában van.

Jellem:majd megtudod.

T.n.:-
Szerelem:-

Család:nincs senkije

Történet:
Megszületett...semmi érdekes nem történt vele egészen 6 éves koráig.Ekkor apja inni kezdett.Mikor hazaért és Hitami édesanyja észrevette, hogy ivott rászólt, ezért a férfi agyonverte.A lány végignézte anyja halálát.Nem tudott semmit tenni...miután apja végzett anyjával elindult lánya felé, aki remegve állt az ajtóban.Berohant a konyhába.Késért nyúlt...ekkor már nem remegett...ridegen nézett az apjára.A férfi kicsit megtántorodott, de tudta...lánya nem ölné meg..tévedett...Hitami ráugrott az apjára és a szívébe szúrta a kést.Apja utolsó erejével Hitami fejéhez vágta az egyik sörösüveget.Vérző fejjel,szemrebbenés nélkül vágta darabokra apja testét.Ez miatt rettentően haragszik a férfiakra.Ő csak ezt az oldalukat ismeri.Meggyűlölte az emberi fajt.Csupán azért nem ölte meg magát, mert ő akar minden egyes emberrel végezni.Nem enged magához közel senkit.Mikor 16 éves volt egy öreg néni nagyon megsajnálta ahogy látta Hitamit a dobozokban feküdni.A néni felajánlotta, hogy lakjon nálla.Hitami mosolyogva igent mondott.Beköltözött oda...mikor a néni nem figyelt mérget csempészett a teájába és végignézte halálát.Azóta ott él egyedül.Elásta a kertben a nő hulláját.Nyugodtan él a házba, de olykor még hallja a nő hangját.Saját bevallása szerint a nő kísérti őt.
__________________________
Ki nyargal a szélben az éjen át?
Egy apa az,ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja a gyermekét,
átadja teste melegét.

-Fiam,mért bújsz az ölembe,ki bánt?
-Apám,nem látod a vilikirályt?
Koronája fehérlik,uszálya suhan.
-A köd gomolyog, csak a köd, fiam.

"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."

-Apám, jaj apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a vilikirály?
-Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

"Most, szép fiú, jó fiú, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."

-Apám, jaj apám, nézd ők azok!
a vili-királykisasszonyok!
-Látom fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.

"Szeretlek, a szépséged ingerel:
eljössz vagy erővel viszlek el."
-Apám, most bántott, jaj de fáj!
Megfog, nem ereszt a vilikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.
______________________________
Szerelem,én nem ismerem,
Bárhol nézem sose lelem;
Bárhol látom más emberen,
Mégse érzem a lelkemen.

Így teremtett a jó Isten,
Vidáman egy szabad szívben.
így élek én életemben,
Sose leszek félelemben.