Stockholm-szindrómában szenvedek. Fogvatartóm egy torreádor. :-)
Íme egy rendkívül színes egyéniség: én. :D A színpalettát egyetlen dolog mocskolja be: lustaságom. Szánom-bánom, de sajnos ilyen vagyok. :-)
Ellentéteimben én sem igazodom ki, tőled sem várom ezt, bár valószínűleg nagyon egyszerűnek látszódom. Lehet, hogy az is vagyok? :D
Szenvedélyesen vágyódom a változások után, de szinte ugyanennyire félek is tőlük. Ragaszkodom a holt tárgyakhoz is… mondjuk három évig, aztán becsukott szemmel, kegyetlenül kidobom őket életemből.
Meglehetősen hangulatember vagyok. Antiszociális hangulatomat kedves, barátkozós időszak követi, feltéve, ha az adott helyzetben képes vagyok átlépni saját magam által állított korlátaimat.
Az én életemnek is egyik legfontosabb tartópillére a Zene. A Zene minden. :-) Gondolj csak bele: az életciklusaink egyenlők a ritmussal, ütemesen fejlődik ki szervezetünk – néha disszonánsan – de kialakul a csoda, az emberi zenemű. Elkezd a szíved dobogni, és halálodig ritmusok vezérelnek. Közben meghallod a dallamokat, piciny zajokat és végigénekled az utat. Zenei ízlésem is szerteágazó: szinte teljesen mindegy a stílus, az előadó; a lényeg, hogy legyen az adott dalban, zenében érzés, egyedi hangulat. Ezt ismerve jöhet rock, kis metál, alter, magyar és balkán népzene, és ha már ilyen őszinte vagyok veled, megsúgom: igényes popzene is belefér néha. ;-) Szeretnél dobozba rakni, hogy jobban be tudj tájolni? Hát… nem örülök neki, de akkor legyen alter-rocker… vagy ilyesmi…ehh…:D Amúgy a zene is olyan, amilyen a hangulatom. Bár kinézetem alapján általában az eminens-jókislány kategóriába sorolnak legtöbben (szemüveg… na igen…), nem mindig vagyok az. Alapvetően jó vagyok, de szeretek őrjöngeni, tombolni, zúzni – ha van kivel, hol, mire.
Szeretek élni, mégha olykor ezt tagadom is. Szuicid hajlamaim pillanatokra sincsenek. Azt hiszem, egyikőnknek sincs joga, hogy kioltson egy olyan szervezetet, aminek kifejlődéséhez évmilliók voltak szükségesek. Tudom, igencsak sarkítom, de szeretnék néha belekiáltani a világba: öngyilkos-jelöltek, hogy jöttök ti ehhez?! (Elnézést, ha valakinek a lelkébe tiportam ezzel…) Lehetnek gátlástalanul az arcodba nyomuló sz*r napok, hetek, hónapok – nehéz néha élni, ezt ki is mondhatod: éld át egészében a fájdalmat, merülj bele, ne akarj erősnek látszódni – fel kell dolgozni részleteiben, hogy aztán másképp ébredj fel egy napon. No de nem akarom osztani az észt; élj, ez a lényeg! :-)
Imádom a tekilááát, a vilmost, a vörösbort és nyáron a jéghideg csapolt sört műanyag pohárban! :-)
Sötét erdőben, ha félsz, mondd ezt: „EPPM, segíts engem utamon!” :D Meglátod, minden rendben lesz! :D

www.demr.freeblog.hu
www.nutshell.gportal.hu